dicsoites

„akik ott álltok az ÚR házában, Istenünk házának udvaraiban! Dicsérjétek az URat, mert jó az ÚR, zengjétek nevét, mert az gyönyörűséges!.” (Zsoltárok 135,2–3)

Gyülekezeti életünknek szerves része a dicsőítés. Isten azért teremtette a zenét, hogy azzal Őt dicsőítsük, magasztaljuk, és minden dicsőséget Neki adjunk. Minden istentiszteleten bizonyos időt Isten magasztalásával töltünk, áldjuk Őt csodálatos szeretetéért és kegyelméért.

Ha szeretnél bekapcsolódni a szolgálatba, vagy kérdésed van a dicsőítéssel kapcsolatban, keresd dicsőítés-vezetőnket, Mike Payne-t.

 

 

videó
Nagy vagy, Urunk CD – a kulisszák mögött

2008-ban dicsőítő csoportunk „Nagy vagy, Urunk” címmel megjelentetett egy dicsőítő albumot, amelynek felvétele egy dicsőítő koncerten készült.

Az alábbi két részes videó segítségével bepillanthatsz a kulisszák mögé, és megnézheted, meghallgathatod maguktól a zenészektől, hogyan is készült ez a népszerű dicsőítő CD.
Első rész



Második rész







interjú

interjú Mike Payne-nel

Milyen dolgok ébresztik fel benned az Isten iránti csodálatot?
Például az, hogy Isten napról-napra ugyanolyan hűséges hozzám és a családomhoz. ő minden esetben megtartja szavát, sohasem késik, azt teszi, amit előre megmondott, és mindig velünk van. Ha rajta tartom a szemem, úgy tűnik, mindig gondja van a körülöttem történő dolgokra – hogy mi legyen a következő lépés, hogyan döntsek a fontos kérdésekben, segít a pénzügyekben stb. Akkor is hűséges, amikor én hűtlen vagyok.

Igazából, miről szól a dicsőítés?
A dicsőítés a mi válaszunk Isten önmagáról tett kijelentésére. Minél többet tanulok Róla, minél több személyes tapasztalatot szerzek Istenről, az ő szeretetéről, annál inkább hangot akarok adni a dicséretemnek, és magasztalni akarom őt. Engedelmességről is szól – Róma 12,1. A dicsőítés több mint 30 perc a vasárnapomból, arról szól, hogy engedelmes vagyok abban, amire elhívott, alárendelem magam, még akkor is, ha az érzelmeim mást diktálnak. Isten sokkal inkább törődik azzal, hogy ki vagyok hétfőn, mint azzal, hogy vasárnap a megfelelő hangokat énekeltem-e.

Milyen módon munkálkodik Isten a dicsőítéseken keresztül itt a gyülekezetben?
A leggyakrabban említett két kifejezés a „szabadság” és az „új megvilágítás”. Sokan mondták nekem, hogy a dicsőítésen keresztül az Isten iránti szeretetük és a szívükben lévő dolgok felszabadulnak. Úgy érzik, hogy megnyílhatnak és önmaguk lehetnek Alkotójuk előtt.

Mások a dicsőítésen keresztül új megvilágításban látják meg az életüket és azt, hogy melyek az igazán fontos dolgok. A világi értékek elhalványulnak, képesek lelki szemmel nézni az életet és úgy áldani őt, hogy tudják, ő tényleg mindent a kezében tart.

Hogy kaptál elhívást a dicsőítésvezetésre?
Már majdnem húsz éve játszom dicsőítő csapatokban – zongorán, dobon, gitáron. Keresztény családban nőttem fel, először a szüleim házicsoportjában vezettem a dicsőítést – fiatalon kezdtem. Bárhova mentem, még a hadseregben is, találtam egy bibliaórát vagy házicsoportot, és nem telt el sok idő, én vezettem a dicsőítést. Mindig azt éreztem, hogy Isten erre hívott el, de azt sose gondoltam, hogy Magyarországon fogok szolgálni. Úgy is fogalmazhatnék, hogy úgy lettem dicsőítésvezető, hogy bárhol, bármikor, bárkinek rendelkezésre álltam, ha dicsőítésre volt szükség, és ezáltal az Úr ott használt, ahol akart.

Mi számodra és a dicsőítő csapat számára a jutalom azért, hogy ebben a szolgálatban álltok? Milyen kihívásokkal kell szembenéznetek?
A dicsőítő csapatban végzett szolgálat jutalma többrétű:
Egyrészt hasonló érdeklődésű zenészekkel játszhatunk, megosztjuk képességeinket és ajándékainkat egymással és az Úrral, miközben Isten szolgáiként közös célért küzdünk. A legnagyobb jutalom azonban az, amikor mindenki részt vesz a dicsőítésben, a zenészek és a gyülekezet egyaránt, Isten előtt vagyunk, és mind tudjuk, hogy ez egy különleges pillanat, a csapat tudja, hogy Isten elfogadta azt, amit felajánlottunk, és százszorosára sokszorosította, és Isten dicsősége megnyilvánul közöttünk.
A legnagyobb kihívás az, hogy ne kezdjünk el erőlködni, amikor ezek a különleges pillanatok nem akarnak megtörténni, ne kezdjük el érzelmileg manipulálni az embereket. A mi feladatunk az, hogy engedelmeskedjünk Isten elhívásának, mint dicsőítő csapat szánjuk oda magunkat arra, hogy Istent szolgáljuk, és Neki gondja lesz a gyülekezetre.

Vannak kedvenc dalaitok?
Igen, vannak kedvenc dalaink, szinte minden csapattagnak van kedvenc dala, ami érdekessé teszi a dolgokat. Mi gyorsabban „elnyűjük” a dalokat, mert amikor a gyülekezet először hallja őket, addigra mi már legalább hússzor elgyakoroltuk azokat. Vannak olyan dalok, amelyeket nem annyira kedvelünk, mégis énekelünk, mert tudjuk, hogy a gyülekezet tagjai szeretik. Megpróbáljuk frissen tartani a készletet, miközben a régebbi jó dalokat is énekeljük.

2006-ban a csapat elég messzire utazott, hogy dicsőítést vezessen és koncerteket adjon, pl. Afganisztánba és Erdélybe. Milyen hatással voltak ezek az evangelizációk a csapatra?
Evangelizálni mindig nagyon jó. Kimozdít a kényelmi zónánkból, mert más hallgatóság előtt kell játszani. Ezek az alkalmak mindig imára és közösséggyakorlásra késztetik a csapatot. Mindig energiával tölt fel, ha más közegben vezethetem a dicsőítést.

A csapat már kiadott egypár albumot. További felvételek is készülnek majd?
Mindig tervezzük, hogy lesz folytatás, de az idővel és a pénzzel mindig számolnunk kell. Ezért imádkozhattok. Sok új dal van, amit jó lenne felvenni és mások számára is elérhetővé tenni.

Milyen tanácsot adnál az új zenészeknek, akik szeretnének csatlakozni a csapathoz egy szép napon?
Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni, imádkozni, imádkozni, imádkozni. Nem mindig a legjobb zenészekből lesz a legjobb dicsőítő csapat – ezért kell imádkozni és gyakorolni. Imádkozni, hogy az ajándék, amit Isten adott, soha ne álljon a szolgálat útjába. Nehéz környezet a dicsőítő csapat egy zenész számára. Nagyon rugalmasnak, türelmesnek és önfeláldozónak kell lenni. Először követni kell megtanulni, csak azután vezetni – ez nehéz lecke.

Ha valaki szeretne a csapat tagja lenni, mit kell tennie?
Nagyon kevesen kerültek be úgy a csapatba, hogy odajöttek hozzám, és jelentkeztek. Az a jellemző inkább, hogy valaki, akiben megbízok, és akit ismerek, ajánl valakit a csapatba, vagy én személyesen kérek fel valakit, akit alkalmasnak látok. Azok, akik csatlakozni szeretnének egy szolgálathoz, mindenképp imádkozniuk kell, és hagyni, hogy Isten ajtókat nyisson ki és csukjon be előttük. Olyan embereket keresek, akik már hűségesen szolgáltak egy másik dicsőítő csapatban, legyen az akár egy házicsoport vagy egy ifi stb. ... Én is több évig vezettem dicsőítést egy házicsoportban, majd három évig egy idősek otthonában. Habár már húsz éve játszom különböző csapatokban, csak öt éve vezetek nagy csapatot, nagy színpadon, nagy gyülekezetben. Isten sok mindenre megtanított az évek alatt, és még mindig tanulok. Isten az ő időzítése szerint fogja formálni azokat, akiket erre a szolgálatra elhívott, én pedig Istennek engedelmeskedve szeretném őket befogadni, amikor Isten elküldi őket hozzánk.

konferenciák

cikkek

  • A fedett pályás dobolás szabályai

    Sok különböző környezetben kell a magyarországi dicsőítő dobosoknak játszaniuk. Nagy tempomokban 6 fajta visszhanggal, vagy új gyülekezetplántálás esetén akár kis osztálytermekben is. Különféle stílsban, különböző módokon, verővel vagy seprűvel. A mai modern gyülekezetek dobosainak nem mindig könnyű a helyzetük. Remélem, az alábbi cikk hasznos tanácsokat, ötleteket nyújt azzal kapcsolatban, hogyan válhatsz olyan dobossá, aki alkalmazkodni tud a környezet kívánalmaihoz, és így még jobban szolgálhatja a dicsőítő csapatát és gyülekezetét.
    Michael Payne, a budapesti Golgota Keresztény Gyüleket dicsőítés vezetője

    A legtöbbet felhangzó és legvitatottabb mondat, amit egy dobos felé elhangzik: „Tudnál halkabban játszani?”
    A dob hangereje az egyik legnagyobb problémája minden bandának, különösen, ha gyülekezeti zenélésről, dicsőítésről van szó.

    A legvitatottabb, mivel elég határozott elképzeléseink vannak zenei/lelki kifejezésünkkel kapcsolatban, míg a hangerőt vissza kéne fogni. A zenészek gyakran érzik magukat korlátok között, amelyek az akusztikai körülmények miatt szakadtak a nyakukba.
    Nos, barátaim, ma elmondom, hogyan szabadulhatsz meg ezektől a problémáktól: Hagyd abba a dobolást! :D …persze csak vicceltem: kezdjük!

    Tulajdonképpen minden zenésznek alkalmazkodnia kellene az adott munkakörülményekhez, és olyan hozzáállást tanúsítania, amelytől az egész zenekar jól szól! A dobos helyzete különösen nehéz, mivel a dob alapvetően hangos hangszer. Nem lehet csak úgy „letekerni”.
    A hangszert kell változtatni, illetve cserélni.

    Az egyik megoldás: kisebb dobokat és tányérokat használni. A 20”-as lábdob koncentráltabb és ütősebb, mint nagyobb társai. A standard 12”, 13” és 16”-os tomokat  10”, 12” és 14”-es tomokra cserélhetjük. A pergő lehetőleg 14x5”-os fémpergő legyen, a nagyobb darabok általában „vaskosabban”, a kisebb pergők túl magasan szólnak. A szerelés többi dobjánál a maple (juhar) testű doboknak gyönyörű hangjuk van, de válthatsz birch (nyír), vagy egyéb anyagú dobokra, melynek nincs olyan tömör, „sűrű” hangja.
    Hidd el, a kisebb testek halkabbak lesznek, de ettől még oda kell figyelned a dinamikára.

    Ugyanez igaz a cintányérokra is (ne legyen mind juharból :D). Jómagam 20” Medium Ride-ot, 16” és 17”- es Medium Thin Crash-eket, 8” és 12”-es Splash-t és 14” Medium Hi-hatot haszálok a legtöbb esetben. Meinl Amun és Byzance szériás tányérok keverékét használom. A zenétől függően változtatok, ha kell, de mindig ezzel indítok. Ezek nem rockra való, nehéz tányérok. Azokat csak akkor veszem elő, ha a zene megköveteli.

    Hiába játszol fúziós méretű (kistestű) dobokon, úgy tűnhet, sosem lesz eléggé halk így sem. Vannak dobolásra alkalmatlan, nem „dobbarát” termek. A kemény padló, téglafal, vagy a rengeteg nagy felületű ablak nem a legideálisabb hely a modern dicsőítés számára.
    A szerelést egy szőnyegen állítsd fel. A padló is visszaveri a hangot, de a szőnyeg segít ennek csökkentésében (ráadásul nem „csúszkál” a dob, összekarcolva ezzel az esetleg szép padlót). NE sarokba tedd a dobot, mert a fal egy megafonként fog viselkedni. Ha mégis erre kényszerülnél, keríts egy nagy színházi függönyt, vagy nehéz szőnyeget, és lógasd fel a dob mögötti falra. Sőt, ha lehet, takard be a teljes zenekar mögötti falat. Végső fázisként építs egy fülkét a dob köré, vagy rendelj a ClearSonictól egyet (www.clearsonic.com). Ha szükséges, teljesen elszeparálhatod a dobot. Akár fel is díszítheted a fülkét így a közönség nemcsak a hangzással lesz megelégedve, hanem a látvánnyal is.

    Ha plexifalat, vagy teljes fülkét használsz, ügyelj arra, hogy akkora hely legyen bent, hogy a dobszerelés körbejárható legyen. Legalább 60 cm legyen a legmagasabb cintányérod fölött. A szerelésnek „lélegeznie” kell, szüksége van a szabad légáramlatra a jó hangzás érdekében. Ha a karám túl kicsi, a dobnak tompa és nyers hangja lesz. Próbáld ki, hogy a kezedet a szád elé téve beszélsz. Miközben folyamatosan távolítod a kezed, érezni fogod, hogyan lesz egyre teltebb a hangod, ahogy egyre nagyobb a távolság a szád és a kezed között. A dob hasonlóan viselkedik a fülkében.
    Nincs értelme alacsony falat felállítani. Csak 5-10% -ot fog levágni a decibel szintből. Ha már lúd, legyen divatosan molett! Csinálhatod több fázisban is: először csak a dob elé helyezz paneleket. Tegyél mögé is, ha ez nem elég. Végül pedig fedd le a tetejét, ha muszáj.

    Ha nincs lehetőség karám felállítására, fizikailag kell leszabályozni a hangerőt. Ne feledd, attól NEM leszel lelkibb, vagy drámaibb, ha hangosabban játszol.  Ami a szívedben van, az számít igazán. Ezért légy kész olyan dinamikával dobolni, amire a termet méretezték, és játssz szenvedélyesen.

    A dobverő tokodban legyen több különböző méretű és súlyú verő, seprű, timpani ütő, Hot Rods (pálcikaverő)…stb. Legyen bőségesen a kedvenc méretű verődből. A nehezebb verők a nagy szabadtéri koncertekre, a könnyű verők (jazz) a kis termekbe valók. A pálcikaverő tökéletes megoldás a halk játékra, és így is hallható a „csattanás” játék közben. Sőt használhatsz seprűket is a speciálisan halk szituációkban.

    Sokszor hallom dobosoktól, hogy nem szól olyan „dögösen”, nem az igazi, amikor más verőket, vagy pálcikát használok. Igazuk van! Más a hang. De ezt az áldozatot meg kell hoznunk, hogy a zene megállja a helyét a problémás termekben is. Meg kell találni a megfelelő ütési technikát, ha más „eszközt” használunk, ez a kulcs. Néha erősebbeket csapok a hangszerre, ha seprűt, vagy pálcikaverőt használok. Ki kell tapasztalni azt is, hol kell megütni a dobot, vagy a kávát, hogy a megfelelő hangzást kapjuk. Fogd föl úgy, mint egy kihívás, ne úgy, mint hátrány. Fejleszti a kreativitásodat, ha így állsz hozzá.

    További nagyon fontos dolog, hogy gyakorlás közben is játssz különböző dinamikai szinteken. Használj metronómot a dalok és feladatok gyakorlásához, miközben folyamatosan cseréled a verő típusokat (fa dobverő, seprű, hot rod – mindent, ami a tokban van). Érezz kényelmesnek minden verőfajtát, amivel játszol, akár a puszta kezeddel is. Csodálkozni fogsz, milyen sokoldalú leszel. Az ütések erejének változtatásával biztosan változni fog a hangerő is. Addig gyakorolj, míg mind a hangos – nagy csukló és kézmozdulatok -, mind a halk – a verő alig mozog-  ütések kényelmesek nem lesznek számodra. Halkabb játéknál ügyelj arra, hogy inkább az ujjaiddal mozgasd a verőt, mint a csuklóddal. Eltarthat egy ideig, míg megtanulsz halkan játszani, ha eddig nem ez volt a jellemző. Légy türelmes és gyakorolj. És IGEN, metronómmal.

    Ügyelj a lábad dinamikájára is. Legyen összhang a lábdob és a többi dob hangereje között. Habár a legtöbb „populáris” zenében a lábdob elég meghatározó, a lényeg, hogy megtanulj bármilyen helyzetben az adott viszonyokhoz igazodni. A lábcines lábad nem annyira kritikus, de azért nem árt figyelni arra is.

    Sokan elektromos dobra váltottak, hogy megoldják a hangerő problémát. Ez nagyon jó ötlet, ha nincs lehetőség akusztikus dobbal megoldani az adott szituációt. A technológia mára hihetetlen szintet ért el. Roland, Yamaha, Ddrums stb. – ezek mind kiváló hangszereket gyártanak. Ha elektromos dobon játszol, győződj meg róla, hogy van elég szabad csatorna a keverőn, illetve képes-e a rendszer jól visszaadni a hangzást, mivel ez elég általános probléma, főleg gyülekezetekben. Fej-, vagy fülhallgatókkal oldd meg a monitorozást, NE használj hangfalakat az elektromos dob monitorozásához. Használj kis dob- vagy billentyűerősítőket, amelyeket ilyen célra készítettek, hogy a színpadon jól hallható legyen. Akármennyire is csökkenteni akarod a hangerőt, a dobnak úgy kell megszólalnia, mint a zene része. Általában egy erősítőt teszek a dobszerelés egyik oldalára, és ezzel párhuzamosan egy másik hangfalat az ellenkező oldalra. Így olyan érzésünk támad, mintha valódi dob lenne a színpadon. Az erősítők és mikrofonok nem azért vannak, hogy a dob hangosabb legyen, mint a többi hangszer, hanem azért, hogy elvegyüljön a zenében és betöltse a termet. (Talán írok egy cikket a dobmikrofonozásról is – ki tudja…)

    Még ha elektromos dobbal játszom is, fel szoktam szerelni egy akusztikus pergőt a lábcin pad mellé, illetve felállítok pár cintányért és ütőhangszert, ha valami spéci hangzást akarok elérni. De ezeket a „valódi” hangszereket sosem a hangos ütésekhez használom. Arra ott az elektromos pad.

    Ne feledd, hogy nekünk dobosoknak az a dolgunk, hogy erős, biztos zenei és lelki alapot nyújtsunk, így mindenki élvezni fogja az eredményt. Az a célunk, hogy szolgáljunk Isten és emberek felé azzal a tudással, amit nekünk adott. Az Ő dicsőségére!

    Úgyhogy gyerünk és játssz halkan, de ezúttal ÉRZÉSSEL!

    Carl Albrecht


     

     

  • Átvenni a stafétát az előző generációtól

    Ahhoz, hogy megértsük, hova tartunk, tudnunk kell, honnan jövünk. Isten országa minden féle korú, fajú, kultúrájú, zenei stílusú és nyelvű emberekből  áll. Sokszínűsége csodálatos, ez azonban sok feszültség forrása is lehet egyben. Az evangélium üzenete nem szabad, hogy változzon, az evangélium átadásának módja azonban folyamatosan módosult az idők során, és ez ezután is így lesz. Hogyan viszonyuljunk ehhez? Az alábbi cikk értékes meglátásokat közöl ezzel kapcsolatban.
    Michael Payne, a budapest Golgota Keresztény Gyülekezet dicsőítés vezetője

    Ahogy a földi versenyem utolsó köreit futom (bármeddig is tart még itt Isten), az egyik legnagyobb örömöm és vágyam az, hogy szolgálhassam a következő generációt.

    Amikor a húszas éveimben voltam, feltételeztem – némiképp arrogánsan –, hogy barátaimmal együtt jobb elképzelések birtokosai vagyunk, mint az idősebb generáció. Ez vonatkozott a vezetési módszerekre, a zenei stílusra és a családalapításra is.

    Harminc évvel és sok megalázó szituációval később már tisztán látom, hogy egy generáció sem légüres térből indul. Akár tisztában vagyunk vele, akár nem, az előző generációk vállai cipelnek bennünket. Az ő bölcsességük és élményeik biztosítják háttérünket, ahonnan jövünk, és mindent meg kéne tennünk, hogy annyit tanuljunk tőlük, amennyit csak lehet.

    Tudom, hogy ez némiképp önzőnek hangzik egy ötvenes éveiben járó férfi szájából. Sok fiatal vezető, akivel lehetőségem volt dolgozni – különösen a gyülekezeti zene és dicsőítés területén -–jobban értik, mint én az ő korukban, hogy mennyit lehet tanulni a múltból a jövő építése érdekében. Hálás vagyok Istennek értük.

    Múlt évben arról tanítottam egy konferencián, hogy hogyan adhatjuk át a szolgálattal járó felelősséget a következő generációnak. Miközben készültem, feltűnt néhány alapelv a stafétabot átadásával kapcsolatban. Úgy hiszem, ezek hasznosak lehetnek a fiatal vezetők számára, hiszen ebben a váltófutásban mindannyian részt veszünk.


    A verseny a stafétáról szól, és nem a futókról

    A váltófutás értelmetlen, ha nem adjuk tovább a stafétát. Aki staféta nélkül fut, hiába fut.

    A keresztényeknek a „staféta” az evangélium. Pál élete végéhez közeledve a következőket írta Timóteusnak: „A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.” (2Tim 1,14). Ezek egy olyan ember szavai, aki hamarosan szembenéz a halállal, és tisztában van vele, hogy mit kell továbbadni. „Őrizd a kincset.” Őrizd a jó hírt, hogy Jézus Krisztus „megtörte a halál erejét az evangélium által világosságra hozva az elmúlhatatlan életet.” (1,10) Ez a legfontosabb minden dolog közül, amit az előző generációk ránk hagynak.

    Tanítványozásunk során természtesen abban bízunk, hogy hasznos gondolkodásmódokat, technikákat és mószereket sajátítunk majd el. Ez jó. Ha elég időt töltünk valakivel, elkezdünk hozzá hasonlóan beszélni, hasonló kifejezéseket kezünk használni, még a nevetésünk is hasonlóvá válhat az övéhez.

    De bármit is tanulsz azoktól, akikre felnézel, bizonyosodj meg róla, hogy az evangélium rajta van a listán. Akárkik is a mentoraid vagy tanáraid, nem lehetnek fontosabbak, mint az evangélium, amit hirdetnek.

    Nem az a cél, hogy te legyél a következő Billy Graham, John Piper, vagy akárki. A cél az, hogy hűséges legyél a soha meg nem változó evangéliumhoz. „Mert Krisztus szenvedett egyszer a bűnösökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vehessen minket.” (1Péter 3,18) Ahogy a másoktól tanultakat alkalmazod életedre és szolgálatodra nézve, a legfontosabbat soha ne téveszd szem elől.


    A váltófutás nem egy emberről szól

    Az atlétika erősen individualista világában a váltófutás egy egyedülálló verseny. Csapatmunka kell hozzá, amely más versenyekhez nem. Az atléta, aki végül átlépi a célvonalat, drasztikusan függ azoktól, akik előtte futnak.

    Hasonlóképpen van szükségünk nekünk is azokra, akik előttünk futottak. Ugyanabban a versenyben veszünk részt. A Zsidókhoz írt levél 11. része remek emlékeztető, hogy mi csak szálak vagyunk abban a gyönyörű kárpitban,  amelyet Isten sző a saját dicsőségére.

    Ha váltófutó üzemmódban szolgálsz, akkor egyike vagy azon hűséges férfiaknak, akikről Pál Timóteusnak ír (2Tim 2,2). Hogyan eshetsz ki a váltófutó csapatból? Úgy, hogy alig vagy kontaktusban az előző generációval, és időd jelentős részét a kortársaid ötletein morfondírozva töltöd. Ha minden olyan ötletet megkritizálsz, amely szerinted nem ér el megfelelő pontszámot a „vagányság” és „trendiség” mércéden.  Ha kizárólag olyan könyveket olvasol, amelyeket az utóbbi tíz évben írtak, vagy ami még rosszabb, csak a blogokat és a Twittert olvasod.

    Olyan alázatot kifejleszteni magunkban, amely elismeri az idősebbek és bölcsebbek véleményének szükségességét, nem könnyű, viszont nagyon megéri.

    A futóknak kölcsönös bizalmat és függést kell kialakítaniuk egymással

    A váltófutók órákig gyakorolják a stafétabot átadását. Megismerkednek egymás szokásaival, tempójával, gyengeségeivel és erősségeivel.

    Bár már az is gyümölcsöt terem, ha egyszerűen csak meghallgatjuk az érettebb keresztények tanításait, a stafétabot biztonságos átadásához bizalom szükséges. Ez a bizalom a közös élményeken, a nyílt beszélgetéseken alapszik, valamint azon, hogy az evangéliumot a bűnök és a sikerek tekintetében alkalmazzuk, és hűségesen bízunk Istenben a viták, harcok és nehézségek közepette is.

    Kitartóan keress egy olyan valakit, akitől nem csak tanulhatsz, hanem megoszthatod vele az életed is. Tanulj lelkesen, fogadd a kritikát alázatosan, és alkalmazd hűségesen mindazt, amit megértettél. Mindenek fölött pedig bízz Isten Szent Szellemében, hogy meg fogja áldani a munkádat. Tedd könnyűvé azoknak, akik előtted futottak, hogy átadhassák mindazt, amit megtanultak.

    Végül is hamarosan eljön az ideje, hogy te add át a saját stafétádat.

    Bob Kauflin
    dicsőítővezető/lelkipásztor
    www.worshipmatters.com

     

     

     

  • Az Ige tanulmányozója


    Habár Isten által minden lehetséges, nem válna hasznodra s a gyülekezet hasznára sem, hogy az embereket olyan Isten dicsőítésébe vezesd, akit magad sem ismersz. Az is igaz, hogy igazából sosem értjük meg a mi Alkotónkat, míg csak szemtől szembe nem látjuk őt. Az ő Igéjét adta számunkra, amiben feltárta előttünk egy töredékét annak, hogy milyen örömteli is lesz a mennyországban.

    Szakértőkké kell válnunk az Igében, Isten kinyilatkoztatásában több okból is:

    • Az Úrral való kapcsolatod folyamatosan frissen tart, amint többet és többet tanulsz Róla. Az ő nagysága, jósága, irgalma és kegyelme vezetni fog téged, miközben te vezetsz másokat.
    • Érzékenységed Isten Szelleme iránt növekedni fog, a dicsőítés szolgálata és a tanítás szolgálata folyamatosan kiegészítik egymást.
    • A dalok válogatása összhangban lesz azzal, amit Isten végez a gyülekezetben, és a látással, amit Isten adott a pásztorodnak.
    • Ha a zeneszerzés az ajándékaid közé tartozik, mélyebb  bepillantással bírsz és cserébe kreatívabb és hatékonyabb dalok születhetnek.
    • Tanítványozás – gyülekezeted dicsőítésvezetőjeként és a gyülekezetben is a felelősséged az, hogy példával járj elő, de előfordulhat az is, hogy másokat kell tanítványoznod, dicsőítő csapaton belül vagy  a gyülekezetben. Isten mindanyiunkat elhívott arra, hogy pásztoroljunk valakit, és képeseknek kell lennünk arra, hogy tanítsunk, és átadjuk másoknak azokat a dolgokat, amiket Isten adott nekünk az ő Igéje által.
    • Nagyobb ítélőképesség
    Hibák mindig csúsznak be, még egy gyülekezetbe is. Az Ige tanulmányozója felismeri azt, és le is leplezi. Hibák belopóztak már gyülekezetekbe, olyan dalszövegeken  keresztül is, amelyek nem tartalmaztak biblikus fogalmakat, vagy csak nincs tartalmi értékük. A rossz fordítás is lehet a hiba oka, eredete. Ügyelnünk kell arra, hogy amit éneklünk, az Isten Igéje legyen. Jobb ítélőképességünk lesz a gyülekezetbe érkező új embereket illetőleg, akiknek nagyszerű ötleteik vannak a dicsőítő csapat számára, akikből csakúgy árad a buzgóság, de hiányzik belőlük az ismeret, vagy csak saját napirenddel rendelkeznek. Isten Igéje eszközöket ad számunkra, hogy hogyan nézzünk szembe ezekkel az ügyekkel, és hogy ne a keresztény zene legújabb divatkultusza kerítsen bűvkörébe.

    Biztos vagyok benne, hogy még nagyon sok ok jut az eszedbe, amiért fontosaz Ige tanulmányozójának lenni. A zene ajándéka, amit Isten adott neked, kiterjeszti a vele való kapcsolatodat, épp ezért az ő ismerete kell, hogy minden tettednek az alapja legyen.

    Isten áldjon,

    Mike Payne
    dicsőítésvezető,
    Golgota Budapest

     

  • Minden dinnye egyforma

    Jártál már Debrecen környékén a dinnyeszezon idején? A négyes út mentén legalább húsz árussal találkozik az ember, mind görögdinnyét kínálnak. De honnan tudjam, hogy hol álljak meg, vagy melyikőjük dinnyéje a legjobb, ha látszólag mind egyforma? Nem is olyan régen a  Korondon jártam, Erdélyben, ahol kerámiákat készítenek. Bármelyik árusnál álltunk meg, mindenhol ugyanazt a portékát találtuk. Bár akadtak közöttünk olyan tapasztalt és odaszánt vásárlók – főleg hölgyek – akik érdekes különbségeket is felfedeztek, számomra úgy tűnt, mindegyik sátor ugyanazt kínálja. Ezt tapasztalhatjuk Budapesten is, a Deák téren is a turistaszezon beköszönttével: ugyanazok a táskák, ugyanazok a terítők mindenütt. Nem sokban tér el a kínálat.

    Egy olyan világban élünk ugyanis, amely szereti a sablonokat. Mi pedig hajlamosak vagyunk ragaszkodni ahhoz, amit megszoktunk. Tudom például, hogy a McDonald's-ban tiszta mosdó, ismerős menü és forró kávé vár. (A feleségemmel ellentétben, aki szeret új dolgokat kipróbálni, én valahogy mindig ugyanazt rendelem az éttermekben.)

    Sajnos ez a gondolkodásmód a gyülekezetekben is megjelenik. Nem szeretjük a meglepetéseket. Sokkal inkább arra törekszünk, hogy minden a jól megszokott módon történjen. A világ nem támogatja a kreatív megnyilvánulásokat, ezért azok a legbátrabbakra maradnak, akik készek arra, hogy az árral szemben ússzanak. Különösen igaz ez a zenére nézve. Ahogy telnek-múlnak az évek, és Isten új dolgokat munkál ki különböző zenei stílusokon keresztül, akadnak olyan gyülekezetek, amelyek befogadják azokat, míg mások elutasítják arra hivatkozva, hogy „mi ezt még sohasem csináltuk így”.

    Napjaink gyülekezeteiben két szélsőséges jelenséget látok megnyilvánulni. Mindkettő híján van azon kreativitásnak, amelyről Isten tesz bizonyságot a Biblia oldalain.

    Az első szélsőséges jelenség alatt azt értem, hogy képtelenek vagyunk elszakadni a hagyományoktól. Ez azonban általában akadályt szab Isten munkájának. A történelemből tisztán láthatjuk, hogy amikor Isten valami újat szeretett volna kimunkálni, valaki újat választott ennek megvalósítására. Sőt mitöbb, e személy gyakran az akkori befolyásos keresztény körökön kívül helyezkedett el. De igaz ez a zenére is, hiszen időnként az is jelentősen különbözött az akkor épp elfogadhatónak tartott stílustól. Hiszen gondoljunk csak Luther Mártonra, aki jól ismert kocsmai dallamokra írt keresztény szövegeket, vagy gondoljunk azokra a közkedvelt dicsőítődalokra, amelyek a 70-es évek Amerikájának Jézus-mozgalmából születtek. A hagyományokhoz való szélsőséges hozzáállás arra késztet bennünket, hogy lázadásként tekintsünk a kreatív megnyilvánulásokra, és megpróbáljuk azokat elfojtani, amely gyakran megoszlást eredményez.

    (Ezen a ponton fontosnak tartom pontosabban meghatározni a kreativitás fogalmát. A kreativitás alatt ugyanis ebben az esetben olyan kreatív megnyilvánulásokat értek, amelyek eltérnek ugyan a hagyományos gondolkodásmódtól, de összhangban vannak a Biblia tanításával. Hiszen mindazt, ami újként lép be a gyülekezetbe, előbb meg kell vizsgálnunk az Ige fényében (1Thessz 5,21; Júdás 3).  Fontos tehát az, hogy ily módon bizonyos határokat szabjunk a zenében és egyéb művészeti ágakban kifejezésre jutó kreatív és innovatív ötleteknek, hiszen elengedhetetlen, hogy azok Isten Igéjére épüljenek.)

    A második a Lélek kioltását eredményezheti. Ezt azonban sokkal kevésbé vesszük észre, ugyanis jelentős emberi erőfeszítés áll a hátterében. Itt elsősorban arra gondolok, amikor a gyülekezetek folyamatosan a keresztény világban megjelenő épp aktuális divatot követik például a zenében, az evangélium hirdetésében stb... Ezen irányvonal általában azzal érvel, hogy „a másik gyülekezetben is így csinálják”, miközben senki sem teszi fel a kérdést: „Mit szeretne Isten elvégezni a mi gyülekezetünkben?” Nem!! Ezt a dalt kell énekelnünk, ezt az igehirdetőt kell meghívnunk, csak ez a program fog bevállni, különben Isten nem lesz jelen. Az ilyen hozzáállás melléktermékeként azonban gyakran jelentkezik a kiábrándulás és a kiégés.

    Miben rejlik tehát az egészséges egyensúly? Először is a harmadik parancsolat megértésében, mely szerint Isten nem akarja, hogy istenszobrot állítsunk magunknak az ő képmására (2Mózes 20,4). Másodsorban pedig abban a válaszban, amelyet Jézus a samáriai asszonynak ad a kútnál (János 4,23). Hiszen Jézus ott azt mondja, hogy nem egy meghatározott hegyen kell Istent imádnunk, hanem lélekben és igazságban. Mi azonban hajlamosak vagyunk arra, hogy Istent dobozba zárjuk, hogy egy szobrocskát gyúrjunk belőle, amely látható és tapintható, amelynek arca van. Jézus szolgálata telve volt kreativitással, pontosan ezért ütközünk nehézségekbe, amikor megpróbálunk az életére bizonyos sémákat kitalálni. Jézus azt tette, amit az ő Mennyei Atyja mondott neki, és az eredmény csodálatos volt. A kor vallálos vezetőinek körében azonban felháborodást keltettek módszerei. Olyannyira, hogy megölték őt. Vajon mi is épp azon vagyunk, hogy megfojtsuk gyülekezetünkben a kreativitást? Vajon nyitottak vagyunk-e, és engedjük-e, hogy Isten használjon bennünket? Mint vezetők a gyülekezetben vajon igyekszünk-e serkenteni a kreativitást a zene és egyéb művészetek terén a közösségünkben? Vajon mit szeretne Isten Lelke elvégezni a gyülekezetedben? Te pedig vajon hajlandó-e vagy csatlakozni hozzá, amint ő ezt véghezviszi? 


    Isten kegyelmében.

    Mike Payne
    dicsőítésvezető,
    Golgota Budapest

     

  • Gitár 1.0

    A gitár egy sokoldalú hangszer, és egyedül a te képességeid szabnak neki határt. Valahol azt olvastam, hogy a gitáron lehet legkönnyebben megtanulni játszani, de a legnehezebb magas szinten művelni. Napi egy-két óra gitározás segít, hogy egy hónap alatt megtanuld eljátszani kedvenc dicsőítő dalaidat.

    A nagyszerű zenészeket a közepesektől csak a vágy választja el. Az életben többnyire semmi sem megy könnyen, hanem kemény munkát követel. Ez alól a gitár sem kivétel. A gitározás alapjában véve leegyszerűsödik egy pár zenei fogalom megértésére, és az izmaid emlékezőtehetségére. Ha ismered az ABC-t és el tudod olvasni a G,C,D-t - akkor már szépen játszhatsz.

    Szeretnék megosztani egy pár alapelvet, amik segíthetnek abban, hogy jobban játssz, és egy kis színt és stílust adhatnak a zenédnek. Ha dicsőítésvezető vagy, akkor ezek segítségével beleviheted a személyiségedet a dalokba, azok nem lesznek annyira egyformák. Segítenek abban is, hogy a monotonitás, ami olyan gyorsan be tud lopódzkodni a zenébe, nagyrészt eltűnjön.
    1. A gitárt úgy képzeld el, mint egy nagy zenekart, több hangszercsoporttal. A mély basszus húrok a cselló és a ritmus szekció, a magasak a fuvola és a hegedű, a középső hangok, pedig a kürtök lehetnek. A gitár hangja nagyon széles frekvenciaskálát fed le. A zenekarban sem játszik minden hangszer egyszerre a dal elejétől végéig, a hangszerek váltogatják egymást, és ezzel dinamikát és színt hoznak a dalba, életre keltik a zenét, és érzelmet adnak neki. Nem kell mindig minden húron játszani. Ez nagyon hamar unalmassá fog válni. Alkoss ritmust a mély, basszus húrokkal, színezz a magasakkal. Pengesd a húrokat pengetővel és az ujjaiddal is. Próbáld meg ez által életre kelteni a dalt. Játssz halkan, játssz hangosan. A játékstílusod alkalmazkodjon a dal szövegéhez. Az, hogy hogyan játszod a dalt, legalább annyira fontos, mint maga a dal. Hozzátehetsz vagy elvehetsz egy dicsőítő dal hatékonyságából azzal, hogy miként játszod.
    1. Akkordok, akkordok, akkordok – annyi akkordot tanulj meg, amennyit csak bírsz, és építsd be őket a dicsőítő dalokba. Tanulj meg akkord fordításokat (D/fisz, A/E, A/cisz...), valamint akkord behelyettesítéseket. Az akkordok típusai átformálhatnak egy unalmas dalt erőteljessé.
    1. A ritmust az egyik legnehezebb dolog elsajátítani egy dicsőítésvezetőnek vagy egy dicsőítő csapatnak. Könnyen le lehet ragadni egy ritmusnál, és minden dalban azt játszani. Ha egy csapatban játszol így, akkor az még lehet, hogy elmegy, de ha egyedül játszol, akkor hamar unalmassá válik. Ha meg akarod tanulni, hogy hogyan játssz ritmikusan, akkor tanulj meg ritmus táblázatot olvasni (vagy tabulaturát), vagy, ahogy én is tettem, hallgass dalokat, és próbáld meg utánozni a ritmusukat a gitároddal. A legjobb módja ennek az, hogy a dob és a basszusgitár közti összjátékra figyelsz, és azt utánozod a gitárodon. Nem könnyű feladat, de megéri próbálkozni. Minél többet gyakorolod, annál könnyebbé válik.
    1. Tanulj meg tisztán játszani! Ne játssz azokon a húrokon, amik nem tartoznak az adott akkordhoz. Tanuld meg, hogy az éppen nem foglalt ujjaiddal elnémítsd azokat a húrokat, amiknek nem kell szólniuk. Semmi nincs rosszabb annál, mint amikor valaki egy D dúr akkordhoz az E és A húrokat is végigpengeti. Borzalmasan hangzik. Hogy jól szóljon a gitár, fontos meg tanulni azt is, hogy mit ne játsszunk.
    1. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni, és ha már befejezted a gyakorlást, akkor még gyakorolj egy kicsit. Addig gyakorold az új akkordokat és ritmust, amíg biztosan meg nem tanultad azokat. Számomra ennek az a jele, hogy azt az új dolgot lámpaláz nélkül tudom előadni mások előtt. Tulajdonképpen egy új fogalomnak kell eljutnia az agyadból az ujjaidba. Sokszor azt kérdezik tőlem: „Ismered ezt vagy azt a dalt?" - a válaszom az, hogy: „Nem, de az ujjaim lehet, hogy már ismerik." Addig kell gyakorolnod, míg végül a kezed automatikusan mozog, anélkül, hogy gondolkodnod kellene. Ha énekelsz és gitározol egyidőben, akkor ez alapvető fontosságú.

    Remélem, hogy ezek a fogalmak hasznosak lesznek számotokra. Nekem segítettek abban, hogy fejlődhessek a gitárjáték területén és dicsőítésvezetőként is. Talán feltárhatjuk ezeket a fogalmakat nagyobb mélységben is a későbbiekben.

    Isten áldjon,

    Mike Payne
    dicsőítésvezető
    Golgota Budapest


     

  • Isten félelme

    „Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet! A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel.” (Ézsaiás 6,1–4)

    Ézsaiásnak Isten jelenlétével való találkozása mindannyiunk számára értékes lecke lehet. Lecke, amely visszahozhatja az őszinteséget, a szeretetet és az imádatot, amely talán hiányzik a mennyei Atyával való kapcsolatunkból. Keresztény életünkben megyünk át olyan időszakokon, amikor a dicséretünk középszerű, és hiányzik belőle az őszinteség. Úgy teszünk, mintha dicsőítenénk, de a figyelmünk a gyülekezetben való dicsőítésről és az Úrral töltött csendességünkről elterelődik.

    Arról beszélünk, hogy milyen jó is volt régen, de a jelenben nem tapasztaljuk meg a dicsőítés mélységeit. Talán megváltozott a fontossági sorrend az életünkben, és az áhítat Isten iránt valahol a lista alján szerepel.

    Figyeljük meg Ézsaiás reakcióját Isten jelenlétében – „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim!” (Ézsaiás 6,5)

    Ésaiás megértette, hogy semmi helye Isten jelenlétében. A szövegben az az elképzelés, hogy még a halál is jobb lenne Ézsaiásnak, csak már lépjen közbe egy külső segítség. Ésaiás megértette azt, hogy szakadék választja el az embert Istentől Ádám bűnbeesése óta. És amennyire lehetetlen egy égő gyufaszállnak égve maradni az óceánban, annyira érezte Ézsaiás lehetetlennek helyzetét Isten előtt. A vétkeiért járó büntetés nagyon valóságossá vált előtte.

    Keresztényekként nem kell félnünk Istentől, olyan értelemben hogy ő lépten-nyomon büntetni akarna minket. Az kárhoztatás lenne, márpedig semmi kárhoztatásuk nincsen azoknak akik Jézus Krisztusban vannak (Róma 8,1). Jézus lerombolta a falat, ami elválasztott minket az Atyától (Ef 2,14). De a Biblia azt is mondja, hogy „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” – Példabeszédek 9,10. Ez egy egészséges félelem, ami éghet eleven tűzzel is, okosan használva jóra fordítható, kihasználva ölhet. Isten félelmét hódolatban és tiszteletben mutathatjuk ki és az ő jelenlétében ez teljes áhítatot és ráfigyelést jelent, elismerve őt nemcsak Atyánknak, hanem Teremtőnek és Úrnak, aki mindenható mindentudó, igazságos és szent.

    Az ihletet e cikk témájához egy 24 órás dicsőítésen kaptam. Csak ámultam azon, hogy az egyik percben milyen áhítattal dicsőítik Istent, a másik percben meg a mobiljukat próbálják kiásni valahonnan, mert az csengett, nemcsak megzavarva ezzel a körülöttük levőket is, hanem megkérdőjelezte dicsőítésük mélységét is. Látok embereket kiszaladni imaórákról, csak azért, hogy felvegyék telefonjukat, vagy ott veszik fel az istentisztelet alatt. Elég hatalmas Isten ahhoz, hogy egy héten két órán keresztül vigyázzon az életünkre? Engedjétek meg, hogy átfogalmazzam Ézsaiás tapasztalatait, hogy azáltal kifejezhessek egy pár olyan dolgot, amelyeket az évek során dicsőítésvezetőként megtapasztalhattam. (Figyelem egy kis szarkazmus következik) – „Jaj, Uram, térjünk a lényegre, hiszen én „időszükében" levő ember vagyok, méghozzá a környezetem is hasonló cipőkben jár. A szemeim már látták a Királyt, a seregek Urát, és a ruha, amit viselt egyszerűen nem a huszadik századból való. Valami új cuccba kellene bújtatni, hogy nézzen már ki valahogy. Na, és nem énekelnének már egy új dalt, ezt már hallottam – „Szent vagy, szent vagy, szent vagy Uram", ezt már elkoptattuk. És...egy perc, Uram, gyorsan válaszolok a telefonomra, aztán jöhet az az eleven szenes dolog".

    Gyülekezetek sokasága próbálkozik korszerűsíteni Istent az emberek igényei szerint, ahelyett, hogy úgy mutatnák be őt, mint ahogy azt az Ige teszi - szentnek, igazságosnak, aki telve van szeretettel gyermekei iránt. Egy Isten, aki kegyelemmel teljes, és aki vágyik arra, hogy megáldjon minket és megajándékozza azokat, akiket szeret. Egy nagyszerű dicsőítő csapat, a legújabb dalok, egy szórakoztató lelkipásztor lehet, hogy nagyszerű hangulatot tud teremteni ahhoz, hogy az emberek Istennel találkozhassanak, de a tapasztalataink addig nyúlnak csak, mint amennyire megismertük Isten nagyságát, szentségét és a szeretetét, és azt, milyen nyomorúsággal jár az élet nélküle.Az Istennel való igazi találkozás áthidal minden generációs, etnikai, felekezeti vagy kulturális, műveltségi különbséget.

    Az alázat a kulcsa ennek a témának, és ezt a szeráfok be is mutatják nekünk Ézsaiás 6,2-ben.

    Hat szárnyuk volt, néggyel ebből befedték magukat – ez az alázatnak az egyik jele, kettőt viszont repülésre használtak. Előtte való alázatunk túl kell szárnyalja érte tett cselekedeteinket.

    Az alázatosság hiánya általában társul a tisztelet hiányával, és sok testies cselekedet jellemzi. Ha nem töltünk elég időt Jézus lábainál, elterelődik Róla a figyelmünk, és neheztelünk azokra, akik kevesebbet dolgoznak, mint mi. (lásd: Mária és Márta) „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket” – Jakab 4,10. Micsoda szabadság az, amikor Isten emel fel bennünket. Repülünk a járás helyett, az élet teljes és bővölködő, jelenléte a szeretet és a menedék helye. Nem a rettegésé.
    • Egészséges félelelem van-e Isten iránt az életünkben, amelynek eredményeként valóban megismertük és reagáltunk az ő lényére? Lehet, hogy ajkainkat eleven szénnel kell megégetni, hogy Isten Lelke még hatékonyabban szólhasson hozzánk és általunk (Ézsaiás 6,7)
    • Meg kell-e változtatnunk a fontossági sorrendet, hogy megadjuk az Alkotónknak járó első helyet? (Kolossé 1,18)
    Talán itt az idő, hogy kikapcsoljuk mobiljainkat, hogy Istent úgy és annyi ideig tudjuk dicsőíteni, amennyire ő megérdemli, félretéve e világ gondjait, bízva Istenben, aki úgyis mindent tud. Isten arra vágyik, hogy megáldjon bennünket, de gyakran nem töltünk elég időt a jelenlétében ahhoz, hogy ezeket az áldásokat át is vehessük Tőle.

    További igeversek Isten félelméről és a bölcsességről: Jób 28,28, Zsoltárok 111,10, Példabeszédek 1,7; 15,33, Ézsaiás 11,2; 33,6

    Isten áldjon benneteket,

    Mike Payne,
    dicsőítésvezető
    Golgota Budapest

     

hangtechnika

hangtechnika

A hangtechnikusok csapatának köszönhetően válik hallhatóvá a gyülekezeti dicsőítés.A szolgálattevők felváltva biztosítják a hangosítást a szombati próbákon, a vasárnap délelőtti istentiszteletek alatt illetve a szerdai bibliaórákon.

Ha szívesen részt vennél ebben a munkában – akár akkor is, ha nincs tapasztalatod ezen a területen – keresd Mike Payne-t, a gyülekezet dicsőítésvezetőjét!

zenefüzet

zenefüzet

Pdf formátumban letölthető: Nagy vagy, Urunk CD zenefüzet

hírek

  • Nagy vagy, Urunk a kulisszák mögött


    2008-ban dicsőítő csoportunk „Nagy vagy, Urunk” címmel megjelentetett egy dicsőítő albumot, amelynek felvétele egy dicsőítő koncerten készült.

    Egy két részes videó segítségével bepillanthatsz a kulisszák mögé, és megnézheted, meghallgathatod maguktól a zenészektől, hogyan is készült ez a népszerű dicsőítő CD.

    A videó megtekintéséhez kattints a  „videó” fülre ezen az oldalon.



     

  • elindult a webshop


    di_borito_rgbELINDULT a golgota webáruház, ahol online megvásárolhatod a gyülekezetünkben kapható cédéket, dévédéket, könyveket, kottáskönyveket
    stb. A kapható cédék dalait egyenénk mp3 formátumban is megvásárolhatod.


    Legújabb cédénk Dobner Illés: Állomások c. albuma, amelyhez 2900 Ft-os áron a Könyveasztalnál is hozzájuthatsz.


    Nézz körül a webshopban még ma!

     

     

     

  • Klasszikus dicsőítés DVD-n és CD-n

    klasszikus_dvd_borito_



    Ropogósan friss a napjainkban megjelent „Klasszikus Vasárnap Este” c. DVD, amelyen az idén februárban a Vasárnap Estén fellépő Klasszikus dicsőítő csapat koncertje látható. A zenekar tagjaival készült interjúk és a DVD tokba elrejtett bónusz audio CD igazi csemegévé teszi az új kiadványt.

    Kapható a Könyvesasztalnál 2000 Ft-ért.







     

  • új élő dicsőítő CD

    nagy_vagy_urunk_poszter_meg

    Megjelent dicsőítő csapatunk új élő, dicsőítő CD-je! Kapható a gyülekezetben (2 500 Ft) és az ismert keresztény könyvesboltokban.
    Kattints ide a CD-t bemutató rövid film megtekintéséhez.
    Kattints ide a CD-n lévő dalok szövegének és akkordjainak letöltéséhez.


    A CD-n található dalok:
    Rám találtál
    Barátom lett az Úr
    A kegyelmed elég
    Több mint elég
    Áldom szent neved
    Nem engedsz el
    Fenséges Isten vagy
    Ha indul a dicséret
    Leborulva
    Arcra borulok
    A mennyben fent
    Nagy vagy, Urunk
    Nem miénk





     

  • Rólad szól 1: új kottás énekeskönyv

    rolad_szol1_kisposzter

    Megjelent a Rólad szól 1. új, keményfedeles kottás énekeskönyv!



    A könyvben megtalálhatod 37 dicsőítő ének teljes kottáját akkordokkal a legjobb golgotás cédék (Nagy vagy, Urunk; Te éltetsz engem; Mea: Az életem legszebb napja; Hűsége végtelen) legnépszerűbb dalaiból és magyar szerzők eddig cédén még meg nem jelent énekeiből válogatva (pl Dobner Illés: Köszönöm a vért, Dobrocsi Gábor: Trónodnál).


    A könyv függelékében gitáros akkordgyűjtemény gazdagítja a dalcsokrot, amely mellé akkordjegyzeteléséhez hasznos üres akkordtáblázatot is csatoltak a szerzők.


    Dicsőítésvezetőknek alapmű, de minden hangszeren játszó dicsőítő számára ajánlott
    beszerezni ezt a szép kottát!


    Kapható a könyvesasztalnál és az ismert keresztény könyvesboltokban 1500 Ft-ért!


     


 

 

 

VE_logo3ggkgolgotaradio7golgotatv2golgotawebshop2hiradostlabnyomVajta