A vajtai bibliaiskolában tanultál. Milyen volt az életednek ez az időszaka?
Összességében nézve nagyon jó, visszatekintve az életem legjobb időszakaként látom azokat az éveket. Persze, voltak olyan idők, amikor már majdnem elkezdtem pakolni, hogy elmegyek haza (főleg az első szemeszterben :D), de ezek voltak azok az idők, amikor Isten leginkább kivett dolgokat a szívemből, amik nem voltak odavalóak. Ugyanakkor a bibliaiskola alatt voltak az életem legboldogabb pillanatai is.

Az egész időszakot talán úgy tudnám a legjobban összefoglalni, hogy Isten egy teljesen új embert formált belőlem. Isten megmutatta, hogy ő úgy szeret, ahogyan vagyok, hogy megéri őt követni teljes szívből. Amikor oda mentem, akkor is még a célom az volt, hogy karriert építsek (repülőpilótának szerettem volna tanulni), hogy legyen egy átlagos életem, és semmi több. De Isten megmutatta, hogy mennyivel inkább értékesebb az életem az ő kezében, ha engedem, hogy oda vigyem, ahova ő szeretné. Így jutottam el a bibliaiskola után arra a pontra, hogy semmi mást nem szeretnék az életemmel, csak őt szolgálni – ezért is kimondhatatlan áldás a számomra, hogy jelenleg lehetőségem van teljes időben őt szolgálni!

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik fontolgatják, hogy menjenek-e bibliaiskolába?
Adják be a jelentkezési lapot, mielőtt meggondolják magukat :D. Komolyabbra fordítva a szót, szerintem tényleg fontos az, hogy aki fontolgatja, hogy elmenjen bibliaiskolába, ne várjon a „tökéletes időpontra”, hanem amikor teheti, tegye meg ezt a hitlépést. Van egy idézet, amiben szerintem van igazság: „Isten olyan mélyre visz minket, amilyen mélyre mi elmegyünk”. Ha valakiben ott van az a vágy, hogy Istent még inkább megismerje, hogy az életét még inkább az Ő képmására formálja, és szeretne mélyebbre menni, akkor szerintem mindenképpen érdemes ezt a lépést megtenni. Szeretjük a jó befektetéseket – és ez a bibliaiskola (vagyis az Isten Igéjének jobb megismerése) egy olyan befektetés, ami a hátralevő életünkben felbecsülhetetlen dolgokat hoz vissza.

Te dolgozol a kávézónkat hétköznap. Mi a jó kávé elkészítésének a titka?
Hú, ez elég összetett. Egyrészről fontos maga az alapanyagok megválasztása (hiába van valakinek profi espresso gépe, ha maga a kávé, amit beletesz, rossz minőségű, akkor a végeredmény se lesz jobb...). Másrészről nagyon számít a kávé elkészítése során az odafigyelés, és a részletek tökéletesítése. Például egy cappuccinohoz a tejgőzölése alapvetően nem nehéz, viszont ahhoz, hogy az a tejhab tökéletesen krémes és finom legyen, talán évek munkája szükséges. Nekem is nagyon sok tanulni- és gyakorolnivalóm van még, de igyekszem napról napra jobban csinálni!

Te vagy az egyik kulcsember a gyülekezetünk hangtechnikai csapatában. Mit kedvelsz ebben a szolgálatban?
Tudom, kicsit furcsán hangzik a kávézó és a bibliaiskola után, de én alapvetően technikai beállítottságú vagyok/voltam, számítástechnikai szakközépiskolába jártam, és említettem is, hogy elég komolyan repülőpilótának készültem, így a „kütyük” mindig is vonzottak :).  Másrészről nagyon szeretem a zenét, így a kettő ötvözete számomra egy nagyon ideális terület. Ugyanakkor Isten korábban hatalmas munkát végzett el bennem különböző dicsőítő alkalmak/koncertek alatt, így nagy áldás a számomra, hogy valamilyen módon segíthetem a dicsőítő csapat szolgálatát. Ugyanakkor izgalmas szolgálat is, mindig tele van kalandokkal. Például nagy áldás látni, hogy Isten hogyan állított meg nyári viharokat egy-egy szabadtéri koncerten/evangélizáción, amikor majdnem elázott nem csak maga az alkalom, de a drága technika is.

Melyek voltak a legértékesebb leckék, amelyeket az Istennel való járásod során megtanultál?
Talán az egyik legértékesebb lecke, amit megtanultam, hogy nincs olyan nehéz szituáció, amin Isten nem tud átvinni. Néhány éve volt egy fizikailag és lelkileg is nagyon nehéz nyári munkám, de muszáj volt csinálnom, hogy legyen pénzem Vajtára – akkoriban minden egyes nap munka közben annyira a magam határán voltam, hogy tudtam, hogy azt a napot csak is Isten segítségével fejezhetem be, és amikor hazaértem, mindig elterültem az ágyamon, és akkor láttam igazán, hogy aznap mennyire kilátástalan volt, de mégis Isten erőt adott. Nyár végére meglett pontosan annyi pénz, ami kellett a bibliaiskolához, és túl is éltem :). Ez számomra egy hatalmas lecke volt, hogy nem lehet olyan helyzet az életemben, amin Isten ne tudna átvinni, megtanultam, hogy bárhogyan is, de Isten ott lesz és gondoskodni fog, megéri nem aggódni, hanem bízni!

Ugyanakkor egy értékes lecke volt az életemben az is, hogy nem az számít, hogy én mit tudok, hanem az, hogy elérhető vagyok-e, hogy hajlandó vagyok-e kilépni, amikor látok egy szükséget. Lehet, hogy nem érezzük magunkat tökéletesnek egy feladathoz, de Isten sokkal jobban tud használni minket, ha el merünk indulni, mintha teljesen tökéletesek lennénk, de a szívünk nem lenne Ő nála, vagy nem mernénk elindulni. Isten keresi azokat az embereket, akik „ki mernek lépni a csónakból”...