Munkaköri leírás: irodai munkák (pénzügyek, épület fenntartás stb.)

Kedvenc étel: gyümölcsök, magyar ételek, sajt

Kedvenc időtöltés: egy jó kávé a feleségemmel, emberek, sportok

Első munkahely: IT munkatárs

A Vajtai Bibliaiskolában tanultál. Milyen volt számodra ez az időszak? Hogyan hatott rád és készített fel a szolgálatra?
Az első és legfontosabb dolog, amiben hatással volt rám és segített a szolgálatra felkészülésben, az az, hogy megtanultam a Bibliát olvasni. Gyerekkorom óta jártam gyülekezetbe, olvastam a Bibliát, de egyszerűen nem értettem. Nem értettem egy szót sem, mert próbáltam olyan tanulságokat levonni, amik nem voltak benne. Szóval Isten nagyon sokat tanított a Biblia olvasásáról. Az, hogy a bibliaiskolába mentem, Isten elhívása volt az életemben. Egy élethosszig tartó felkészülés kezdődött el ezzel.

Egy ideig egy spanyolországi ifjúsági szállóban is dolgoztál. Milyen élmény volt?
Nagyszerű! Lilivel kiutazásunk előtt 8 hónappal házasodtunk össze. Nem tudtuk, hogy Valenciában nincs gyülekezet, csak egy misszionárius házaspár és egy másik barátunk lesz a közösségünk. Kilenc hónappal később a misszionárius család Írországba költözött, három hónapra rá pedig a barátunk is visszaköltözött Magyarországra. A következő tíz hónapot egyedül tölttük.

Házasságunk szempontjából intenzív időszak volt. Lili volt számomra a feleség, az egyetlen barát, a testvér és minden más is egyben. Számára én voltam a férj, az egyetlen barát, a testvér stb. Csak egymásra számíthattunk. Fiús programokat csinált velem, én pedig elmentem vele vásárolni, beszélgetni, fotózni, együtt sportoltunk, pecáztunk. Nagyon sok időt töltöttünk így együtt, és sokkal jobban megismertük egymást.

Az értékrendemet illetően elég sok mindenre felnyílt a szemem. Mivel nem találtunk magunknak gyülekezetet, az élő közvetítéseket néztük, de a gyülekezetből „szociális intézményből” sokkal kevesebbet élhettünk át. Kevesebb mindennapi dolgot kellett félretenni annak érdekében, hogy Istenre koncentráljunk. Amikor Istenre figyeltem, egyre világosabban láttam bizonyos kérdéseket: az addig fontosnak vélt dolgok a megfelelő helyükre kerültek, egyes elhanyagolt területek pedig előtérbe kerültek. Megismertem a dicsőítésben rejlő örömöt, az imádság erejét és Isten szeretetét.

Ez csak néhány példa abból, amit Spanyolországban tapasztaltam.

Istennel való utad során melyek voltak a legértékesebb dolgok, amelyeket megtanultál?
Először is azt tanultam meg, hogy az életem nem hiábavaló. Istennek célja volt velem, amikor megalkotott. Nem kell aggódnom amiatt, mit kezdjek az életemmel, hogy értelmet nyerjen, mert Ő tudja, mi az életem célja, és Ő látja a teljes képet. Ha rosszul érzem magam, ha úgy érzem, hogy teljesen elvesztettem az utat, akkor is bízhatok Benne, hogy Ő, aki mindent tud, azt is tudja, mi történik éppen velem.

A második és harmadik dolog, amit megtanultam, szorosan kapcsolódik az elsőhoz: az Egyetlen Istennek, aki tudja, mi van velem, nem csak ismerete van a helyzetemről, hanem törődik is velem, és mindezt szeretetből teszi.  Életemnek e miatt a szeretet miatt van értelme. Szeretek Istenre úgy gondolni, mint egy művészre: van, aki fest, van, aki énekel, van, aki táncol. Isten teremt. Egy művész azért teszi, amit tesz, mert élvezi. Isten ugyanezért alkot, ugyanilyen érzelmeket táplál. Egy művész sokat dolgozik alkotásán, addig, ameddig csak szükséges, hogy tökéletesítse művét. Alkotása tetszésére van, kiteszi a falra, vagy felvételt készít róla, feltölti a YouTube-ra. Isten is szereti alkotásait, és örömét leli bennük. Sokat dolgozik rajtunk, hogy képmására formáljon bennünket. Nem tölt fel minket a mennyei YouTube-ra, vagy tűz ki minket az új jeruzsálemi városfalra, de kétségtelenül örömét leli bennünk. És ami aztán teljesen felfoghatatlan számomra az az, hogy annyira szeret, hogy Egyetlen Fiát adta oda értem. Ehhez fogható példát nem találok sehol a világon, ez több, mint amit el tudnék képzelni, teljesen ámulatba ejt, és Isten imádatára indít.

A negyedik dolog is kapcsolódik az előzőekhez. Isten törődése és szeretete abban nyilvánul meg, hogy a képmására formál bennünket. Ez a folyamat nem ér véget addig, amíg itt élünk a földön. Megtanultam, hoy bármi is történik velem, bárhogy is érzem magam, fontos, hogy sose felejtsem el megkérdezni Istentől azt, hogy mi célból. Hogyan akar formálni ezen a helyzeten keresztül? Mit akar megtanítani abból, amin éppen átmegyek? Hogyan van mindez Isten országának dicsőségére? Ismerem Isten ígéreteit, ismerem a szeretetét, tudom, hogy ő nem ember, hogy hazudjon. Lehet, hogy nem értem, min megyek éppen keresztül, de az az imádságom, hogy tanítson és formáljon a próbák által. Azt kérem, hogy a megpróbáltatások és nehézségek ne csak úgy megtörténjenek az életemben, ne csak szenvedés érjen általuk, hanem közben hadd ismerjem fel Isten hűségét, gondoskodásást, szeretetét, és hadd legyen mindez Országa dicsőségére azáltal, hogy egyre inkább az Ő képmására formálódom. Végül pedig hadd tudjak bizonyságot tenni minderről.

Tehát ez a negyedig lecke arról szólt, hogy milyen fontos mindig tanulni.