Született: Zenta (akkor még Jugoszlávia volt)
Feladata itt nálunk: A Békásmegyeri Golgota lelkipásztora,
a Golgota Hajléktalan Szolgálat vezetője.
Kedvenc igeszakasz: Máté 6,25–34. „Ne aggódjatok”
Kedvenc időtöltés: barkácsolás, hobbyházépítő vagyok,
mozizás (nem annyira, mint Madarász Isti), de legkedvesebb
időtöltésem, ha a gyerkőceimmel játszhatok. Szeretek sportolni,
bármilyen labdajátékot szívesen űzök. Legszívesebben azonban
a tengeren lennék Ágotával, a feleségemmel.
Mesélj egy kicsit a családodról! Milyen szerepet töltenek be a szolgálatodban?
1994 végén nősültem. Ez volt az első esküvő a gyülekezetben. Az esztergomi és a budapesti Golgota szervezte az egészet, sütöttek, főztek, termet béreltünk, és rengeteget táncoltunk. Azóta 12 év telt el, és a feleségemet, Ágotát még jobban szeretem.
Három fiúnk van: Benedek, Tivadar, Sebestyén. ők teszik színessé az életünket, és gondoskodnak a változatos napokról. Mellettük nem lehet unatkozni, folyamatosan mozognak, kérdeznek, tanulnak, és „tanítanak” (bár ők ezt nem is tudják). A mi Mennyei Atyánk szeretetéről, gondoskodásáról, törődéséről sokat megértettünk, mióta szülők vagyunk. Pl. ha én, aki folyamatosan elbukom, arra vágyom, hogy mindent megadjak a gyerkőceimnek, akkor a mi Mennyei Apukánk, aki tökéletes, mennyire vágyódik arra, hogy mindent nekünk adjon.
A kezdetek kezdete óta munkatársként dolgozol a budapesti Golgotában. Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?
Kis, családias közösség volt akkor a Golgota. Gregtől sokat tanultam, sokat voltunk együtt. Akkor még nem hiányozhatott a tanításaiból a hatalmas otthoni hamburger (amilyen persze itt nincs, talán jó is) és a szörfözés sem. Azóta igazi magyar ember lett belőle, a csirkepaprikást szereti, már csak többet kellene magyarul beszélnie. :)
A kezdetekben el voltam ragadtatva, hogy létezik olyan keresztény ember, aki nemcsak beszél Istenről, hanem úgy is él, mint aki naponta Vele jár. ő világított rá, hogy a hívők lehetnek jókedvűek, viccelődhetnek, és élvezhetik mindazt, amit Isten adott nekik. A kereszténynek nem kell álarcot viselnie! Ez fogott meg igazán.
Mindig is arról álmodtál, hogy egyszer majd teljes időben szolgálsz egy gyülekezetben? Hogyan vezetett Isten ebbe a munkába?
Sosem álmodtam arról, hogy gyülekezetben szolgáljak. Amikor többedmagammal rendszeresen jártam az esztergomi bibliaórákra, felmerült az ötlet, hogy kezdjük el a Bibliát Budapesten is tanulmányozni. Jött egy gimnazistákból álló amerikai evangelizációs csoport, akik Budapesten voltak két hétig. Úgy alakult, hogy velük lehettem minden napon. Nagyon megérintett, amit csináltak. Az én dolgom volt, hogy mindent előkészítsek nekik az utcai koncertekhez, bizonyságtételekhez, pantomimhez. Áramot szereztem a hangosításhoz, fordítottam (még most sem tudok igazán angolul), éttermeket kerestem (olcsót és finomat), városnézést vezettem. Isten egyszerre mutatta meg a csoport vezetőjének, Robnak, Gregnek és nekem is, hogy a szolgálatban kellene maradnom. Így kezdtem el félmunkaidőben a Golgotában szolgálni.
Volt olyan időszak, amikor legszívesebben kiszálltál volna az egész szolgálatból? Ha igen, miért döntöttél mégis úgy, hogy maradsz?
Persze, hogy volt, nagyon sokszor. Mindig akkor, amikor hibáztam, és kijavítottak. A feddést sosem viseltem valami jól. De ezáltal azt is megtanultam, hogy engedelmes legyek. Figyeltem, és tanultam. A legnehezebb azonban két éve volt, amikor a Gyülekezet nagysága miatt már túl sok volt a munkám, semmit nem tudtam rendesen elvégezni, a hét minden napján több mint fél napot a családomtól távol töltöttem. Alig láttam őket, legtöbbször csak akkor, amikor aludtak. Ebben az időben komolyan fontolgattam, hogy ha ez a szolgálat, akkor inkább keresek valami nyolc órás, nyugis munkahelyet. De az Úr, aki elhívott a szolgálatra, nem küldött tovább, így hát maradtam, imádkoztam, és kértem segítséget, megoldást a kialakult helyzetre. Megbeszéltem a nehézségeket Greggel is, és pár hónap múlva (6, de nekem négyszer annyinak tűnt) Sipiczki Attila lett az új munkatársam.
Nehéz időszak volt, de megtanultam, hogy amíg Isten nem szól, maradnom kell. Amilyen egyértelmű volt az elhívása, olyan világos lesz az is, ha tovább kell mennem.
Tudnál említeni néhány olyan dolgot, amire Isten tanított a gyülekezeti szolgálatban eltöltött idő alatt?
Az Úr szeretetével, kommunikációval, sokkal könnyebben lehet egy problémát megoldani, mint szabályokkal és parancsokkal. (Azért kivételek néha akadnak.)
