Mindig is szerettél volna gyülekezetben dolgozni? Hogyan hívott el Isten teljes idős szolgálatra?
Nem mindig, sokáig a teljes idős szolgálat az én fejemben csak a lelkészekről és a misszionáriusokról szólt. De mióta elkezdtem itt a gyülekezetben szolgálni, szervezni és segíteni az embereket, megfogalmazódott bennem az a vágy, hogy olyan szívesen csinálnám ezt mindennap. Ez körülbelül 3 éve volt.

Az azóta eltelt 3 évben egyszer  munkát váltottam, és felmerült bennem a kérdés, hogy talán most, de valahogy Isten a teljes idős szolgálatot nem adta még meg akkor. De akkor, ott adott egy bizonyosságot arról, hogy ahova továbbvisz, azzal célja van az életemben, és ez egy olyan időszak lesz, amikor felkészít, megtanít dolgokra, amikben ő használni fog. Ezzel a tudattal töltöttem el majdnem 2 és fél évet, mint gazdasági asszisztens, akinek amúgy műszaki végzettsége van. És tényleg határozottan új dolgokat tanultam ebben az időszakban :) Bár voltak időszakok, amikor zúgolódtam, hogy mennyire elvágyom onnan, a számok és határidők világából, de visszanézve a legjobb hely és időszak volt a tanulásra és formálódásra. A nehéz időszakokban pedig Isten mindig lenyugtatta a szívemet, és továbbvitt, hogy hűségesen tegyem ott a dolgom. Amikor a gyülekezet részéről a megkeresést kaptam, akkor is épp egy ilyen nyugodt időszakomban végeztem a munkámat. Jó volt így eljönni, nyugalomban arról a helyről és megtapasztalni azt, hogy ezt a váltást Isten készítette elő, és Ő tett késszé engem is. Nem volt kérdés, hogy most jönnöm kell.

A gyüli irodaban dolgozol. Miért szeretsz irodában dolgozni? (És mit nem kedvelsz benne?)
Egyszerűen csak szeretek segíteni, hogy a dolgok rendben haladjanak, és sokszor ehhez nem is kell nagy dolgokat tenni, csak észre venni egy-két apróságot és abban segíteni. Számomra fontos, és régóta vágytam arra, hogy személyesebb legyen a munkám, hogy ne csak határidőkről és jelentésekről, hanem sokkal inkább személyes kapcsolatokról szóljon. Azt hiszem, Isten elég érzékeny szívet adott, hogy emberek helyzetét felismejem, és meglássam a hiányt, a lehetőséget, ott, ahol segíteni tudok. Amikor ebben résztvehetek, akkor érzem a helyemen magam. Itt, az irodában az ügyintézések mellett, vagy akár sokszor közben is, éppen erre van lehetőségem. Mit nem kedvelek? Ez még ennyi idő alatt nem derült ki :)

Volt már az életedben egy olyan különleges esemény vagy esetleg egy személy, akinek meghatározó szerepe volt a keresztény életed szempontjából?
Eseményhez és személyhez nem tudom konkrétan kötni, de meghatározó időszaka volt az életemnek, és ez 2007 nyara, amikor Isten nagyon intenzíven dolgozott bennem, sok dologban megváltoztatta a szívemet. Ennek a nyárnak a végén kezdtem ebbe a gyülekezetbe járni és találtam meg a helyem itt.

Melyek voltak a legértékesebb leckék, amelyeket az Istennel való járásod során megtanultál?
Talán az egyik legkedvesebb leckémet, az a János 10,4 verse kapcsán tanultam: „Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.”

Ismerik a hangját – számomra ez sokáig olyan idegen volt, amikor valaki arról beszélt, hogy „azt mondta neki Isten”. Mindig azon gondolkodtam, gyakorlatilag ez hogy nyilvánulhat meg. És hogy én miért nem HALLOM? Hogyan is ismerhetném a hangját? Mindig próbáltam valahogy elképzelni ezt, de olyan csalódás volt, hogy nekem nem megy. Azután az életemben végbemenő változásokban, helyzetekben elkezdtem felismerni valamit, amit nem tudtam máshogy nevezni, mint Isten vezetésének, hangjának. Számomra nagy kihívásokban, döntésekben, mint lakásvásárlás vagy munkahelyváltás stb. olyan határozottá tett és békességet adott, hogy nem volt kérdés, hogy ez Isten akarata az életemben. Tudtam, hogy ez a békesség  Istentől van, és hogy gyakorlatilag azok a döntések, gondolatok, amikben ezt a minden értelmet meghaladó békességet kaptam, azokat Isten adta, mondta nekem.

Jó volt ezekre hallgatni, hitben ráállni, és vele együtt végigmenni ezeken. Mindegyikért ővé a dicsőség.