Születési hely: Sydney, Ausztrália
Feladata itt nálunk: adminisztráció,
kommunikáció, a lelkipásztor keze alá dolgozni,
angol házicsoport vezetése
Kedvenc igevers: „Bízzál az ÚRban teljes szívből,
és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon
gondolj rá, és ő engetni fogja ösvényeidet.”
(Példabeszédek 3,5–6)
Hobbi: bármilyen labdajáték gyakorlása vagy nézése
Nem kifejezetten gyülekezeti keretekben jöttél Magyarországra. Elmesélnéd, hogyan kerültél mégis a Golgotába?
Amikor Magyarországra érkeztem, a lehető legtávolabb állt tőlem az a gondolat, hogy egy gyülekezetben fogok valaha dolgozni. Előtte még csak nem is hallottam a Calvary Chapelről.
2001-ben egy nagy nemzetközi cégnél dolgoztam Sydneyben, amelynek itt, Budapesten is van irodája. Abban az időben ez a kirendeltség épp egy 12 hónapos projekt beindítása előtt állt, de nem volt elég emberük. S.O.S. körbeküldtek tehát egy toborzót mindenfelé a világban, hátha találnak valakit, aki be tud ugrani.
Emlékszem, egy unalmas csütörtök délután volt – ültem az irodában, Sydneyben, s mivel nem volt túl sok munka, vártam, hogy végre vége legyen a munkaidőnek. Egyszer csak az egyik főnököm azzal hívott fel, hogy nem lenne–e kedvem egy évet Magyarországon tölteni. Indulás a következő héten, tehát gondoljam át a hétvégén, és szóljak neki vissza hétfőn.
Hát, érdekes volt. Hazamentem, és próbáltam átgondolni az egészet. Általában nem egyik pillanatról a másikra hozok döntéseket, de ekkor mégis így történt. Miután átbeszéltük az egészet a családommal és a barátaimmal, valami olyasmit éreztem, hogy jó lesz ez így, menjek csak. Hétfőn tehát igent mondtam. Pár nappal később a Magyar Nagykövetségen voltam vízumért, és egy hét múlva már a repülőn ültem.
Hogyan kerültél a cégtől a gyülekezetbe?
Kis időbe telt, mire megtudtam, hogy létezik egyáltalán a Golgota Gyülekezet. Miután azonban elkezdtem járni, azonnal éreztem, hol szeretném tölteni a következő 12 hónapot. Nagyon élveztem a szerdai bibliaórákat – végre le tudtam tenni a munkát, ki tudtam kapcsolni a gépet, és magam mögött hagytam a munkahelyi rohanást, az ügyes-bajos dolgokat.
Aztán 10 hónap elteltével, ahogy a vége felé közeledett a projekt, egyre többet járt az eszemben, hogy milyen kár, hogy haza kell utaznom. Nagyon sokat tanultam, növekedtem, nem beszélve az új barátokról, akikkel már itt ismerkedtem meg.
Ezzel egy időben történt, hogy kerestek valakit a gyülekezeti munkatársi csapatba, aki a szervezésben és kommunikácóban tudna segíteni. Úgy éreztem, ezt a feladatot teljesen rámszabták, és hogy ezt az ajtót Isten nyitotta ki előttem. Úgy döntöttem tehát, hogy itt maradok, azóta is itt vagyok.
Mi volt Isten legfőbb üzenete számodra ezen idő alatt?
Az, hogy ő hűségesen igazgatja az útjainkat, még akkor is, amikor mi ezt észre sem vesszük (Példabeszédek 3,5-6).
Neked, aki életed nagy részét Ausztráliában élted, mit volt a legnehezebb megszokni itt Magyarországon?
A teleket. Igen. Máig nehezen viselem ezeket a hideg teleket.
Miért szeretsz leginkább a gyülekezetben dolgozni?
Nagyon jó érzés, az emberek életébe kicsit bekapcsolódva látni, hogy hogyan növekednek a hitben, hogyan haladnak előre a keresztény életükben.
Ezen kívül sok olyan dologgal foglalkozom, amivel soha nem gondoltam volna, hogy valaha is fogok. Jó tudni azt, hogy a munkámmal az örök életre vetek.
Nem beszélve arról, menyire jó, sok Istent szerető emberrel körülvéve lenni, akik mind valami maradandót szeretnének tenni, örök értékeket létrehozni ebben a világban.
