Születési hely: Budapesten (Csepelen nőttem fel, a XXI. kerületben).
Munkaköri leírás: karbantartói, felújítási munkák, ha csöpög egy csap, kiégett egy izzó, vagy javításra, festésre szorul, az az én felelősségem.
Kedvenc étel: Szeretem a finom, ízletes ételeket, sütiket. Amolyan mindenevő vagyok. Természetesen időnként megkívánok ezt vagy azt, és ilyenkor vagy megszerzem, vagy elkészítem, de volt már rá példa többször is, hogy maga Isten vendégelt meg valakin keresztül, kívánságom tárgyával.
Kedvenc igevers: Itt azt mondja Jézus, hogy annál nincs nagyobb szeretet, mintha valaki az életét adja az embertársaiért. (János 15,13)
Első munkahely: Már 13-14 évesen rendszeresen eljártam hétvégénként füvet nyírni, nem csekély zsebpénzért. Aztán később dolgoztam fűtésszerelőkkel, de az első igazi munkakönyves állásom az a pénzjegynyomdában volt.
Szerintem bárhol is dolgozik az ember, akár a világban, akár az egyházban, hiteles élő tanúbizonysággá kell válnia. Úgy kell dolgoznunk mint az Ef 6:5-8 mondja: „Ti dolgozók, engedelmesek legyetek a ti főnökeiteknek tisztelettel igaz szívvel, mint a Krisztusnak. Ne csak akkor dolgozzatok, amikor látnak benneteket, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Istennek akaratát örömteli szívvel-lélekkel, jó akarattal, mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek; Tudván, hogy aki ami jót cselekszik, azt veszi az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabad.”
Fentieket testvérek között megélni a gyülekezetben, külön áldás. Bár a világban fenti értékrenddel könnyebb helytállni a bűnösök között, mint a gyüliben, ahol mindenki erre törekszik.
A gyülekezet hajléktalan szolgálatában is tevékenykedsz. Milyen ez a szolgálat?
Próbaként vállaltam részt 2009 tavaszán, kíváncsi voltam, Isten szívemre helyezi e ezt a munkát? A hét 4 napján du.5 óra tájt indulok az ellátóból szendvicsekkel, teás flakonokkal felszerelve a Blahára, végigjárom az aluljáróban, lépcsőfeljárókban és a téren fellelhető, ott időző, vagy épp tanyát vert hajléktalanokat, szegénysorúakat és teával szendviccsel kínálom őket. Időnként nyílik lehetőség beszélgetésekre, aztán irány a Nyugati – 2. felvonás.
Milyen szolgálatokban veszel még részt?
Nemrégiben indítottunk házicsoportot Csepelen, Dombi Árpival. Egyenlőre kis családias, de nem is célunk hogy 10-15 főnél több legyen egy csoportban. De nem akarok előre szaladni, ez nem egy gyors projekt. A 90-es évek közepétől szívemen volt egy házicsoport Csepelen, de tudom Csepel nem könnyű terep.
És természetesen az elmaradhatatlan takarítás: ez volt az első szolgálat, amit Isten itt a gyüliben a szívemre helyezett. Még Greg idejében kértek fel, hogy hordoznám-e ennek a felelősségét? Igent mondtam rá, és azóta is vasárnaponként 6:30-kor indul a buli lelkes testvérek részvételével. Szinte a hét minden napján jönnek és szolgálnak. Az ő odaadó munkájuk, szolgálatuk nélkül akadnának nehézségeink. Hálás vagyok Istennek testvéreim szolgálatáért!
Az utóbbi időben „véletlenek” sorozataként csöppentem bele a zsidóság felé való szolgálatba. Felkértek, hogy legyek önkéntes egy hollandiai szervezet itthoni munkájában, a magyarországi szervezet felépítésében. Azt kell látnom, Isten ajtókat nyit. Hosszú évek alatt fel-felvillantott mozaikdarabkák mostanában eléggé felgyorsulva közelednek egymáshoz, és kezdenek egy nagy kép kis részeként összeállni.
Melyek voltak eddig a legértékesebb leckék, amelyeket az Istennel valójárásod során tanultál?
Alázat, hosszútűrés, szelídség. Ahogy akarod, hogy mások bánjanak veled, te is úgy bánj velük, úgy viszonyulj másokhoz. A szálka szindróma szerint, a környezetünk egy hatalmas tükör. Mert az csípi a szememet mások viselkedésében, amire ráismerek, hogy az enyém. Hiszen a tudatalattim nagyon is jól ismeri az én gerendámat, a tudatom pedig ennek a legkisebb részét – szálkáját – is felismeri mások viselkedésében, vagyis szemében. Amikor ebben a környezetünk által mutatott tükörben felismerek valamit, ami csípi, irritálja a szemem, vagy valamin kiakadok, akkor a Szellem önvizsgálatra indít: Hol található meg ezbennem? Milyen gerendának a szálkája ez, ami szúrja a szemem?
