A Table 22 (22-es asztal) csapata prostituáltak felé szolgál Budapesten. Csütörtök esténként türelmi zónákban és utak mentén próbálják megosztani Jézus szeretetét és az evangélium üzenetét. Keresztény könyveket és videókat ajándékoznak a prostituáltaknak és a futtatóknak, játékokat és gyerekbibliát küldenek a lányok gyermekeinek. A téli hónapokban forró teát és házi sütit is visznek magukkal az út menti beszélgetésekhez.
A szolgálat Máté evangéliumának 22. fejezetéből kapta a nevét – ebben a példázatban küldték ki a szolgákat a keresztutakra, hogy hívjanak meg mindenkit, akit csak találnak a király menyegzőjére. A csapat hálás az ima- és anyagi támogatásért.
evangélizáció Siófokon
evangélizáció Siófokon
2007. augusztus
Augusztus derekán a Table22 (22-es asztal) csapata evangélizációt szervezett Siófokon. Ezen a hétvégén tartotta számos városi diszkó a nyárvégi záróbuliját, ám az eredeti elgondolás szerint mi elsősorban a környéken dolgozó prostituáltakat szerettük volna elérni.
Kiegészülve három, más felekezethez tartozó testvérrel (szombat este négyen, vasárnap heten voltunk), többször is kimentünk azokra a helyekre, ahol az utcalányok rendszerint dolgoznak. Bár az infót biztos forrásból, egy helyi taxis ismerőstől kaptuk, a lányokat mégsem találtuk. Sőt, egyik alkalommal egy rendőrségi helyszínelésbe csöppentünk: az erdőből két utcalány és gumikesztyűs rendőrök tűntek fel...Talán ezért ürült ki napokra a környék.
A rengeteg imádság egyértelműen meghozta gyümölcsét, nagyon hálásak vagyunk a gyülekezetben mindenkinek, akik mellettünk álltak. Persze mi is sokat imádkoztunk azért, hogy Isten szólítsa meg azokat, akikkel a hétvégén beszélgettünk.
A Szentlélek vezetett minket: előre elkészítette és megáldotta a beszélgetéseinket! Közel 50-60, a balatoni éjszakában bulizó, lézengő tinédzserrel tudtuk megosztatni az evangéliumot! Két fiatal kivételével mindenki nagyon nyitott volt, sőt két idősebb hölgy külön megköszönte a szolgálatunkat. Mindenkinek adtunk Újszövetséget és keresztény könyveket is. Mivel rengeteg fiatal Budapestről utazott le erre a hétvégére, könnyen el tudtuk azt is magyarázni, hol találkozhatnak velünk újra, merre van a gyülekezetünk.
Megismertünk persze több helybélit is. Találkoztunk egy hívő asszonnyal, aki elmesélte, hogy négy gyermekük van, az ötödiket, egy kisfiút 12 évesen veszítettek el autóbalesetben. Próbáltuk bátorítani, vigasztalni, Isten szeretetében megerősíteni az asszonyt. Adtunk neki egy gyermekbibliát és igés kártyákat is, hogy este odaadhassa a gyermekeinek.Pont ezen a hétvégén, szombaton koncertezett Kovács Ákos is a szabadtéri színpadon. Nagyon szerettünk volna a koncert után beszélgetni néhány emberrel, és hát... Isten ezt is összeszervezte! Három fiatalt találtunk a kikötőben. Egyikük egy motoros kerekesszékben ült, neki adtunk egy „Jézus élete” filmet és egy Újszövetséget. Jót beszélgettünk, nyitottak voltak, elfogadtak minket.
Megismerkedtünk német fiatalokkal, tinédzserekkel is. Még jó, hogy volt nálunk német nyelvű szórólap, így ők sem maradtak ki.
Mindez azonban csak néhány a sok, egyedi, különleges találkozásból. Az az imádságunk, hogy az elvetett magok kikeljenek, és gyümölcsöt teremjenek: erős hitet és üdvösséget hozzanak ezeknek az embereknek az életébe.
Az már csak hab a tortán, hogy bár különböző felekezetekből jöttünk, mégis egységben és szeretetben szolgálhattunk együtt, sok örömet és a felüdülés idejét is kirendelte az Úr.
Még egyszer nagyon köszönjük, hogy imádkoztatok értünk. Isten megőrzött, megsegített és bőségesen megörvendeztetett minket.
5Mózes 3,24 „Uram, Isten, te elkezdetted megmutatni a te szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és földön, aki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint?”
cikk: Valaki, Valahol
Valaki, valahol ...
Misszió az utcalányok között
„Éppen hazafelé tartottam a közbenjáró imaalkalomról, és – az igazat megvallva – teljesen le voltam törve. Úgy éreztem, szélmalomharc, amit csinálunk. Csak zötyögtem a piros 7-esen át Budára, amikor a busz hirtelen leállt. Lerobbantunk. Hát, már csak ez hiányzott! – gondoltam, és rohantam át a villamoshoz a Gellért téren. Pár perc se telt bele, egy harminc év körüli nő szólított le és kérdezgette, hogy megismerem-e. Én meg csak néztem, bámultam rá... egy vadidegen nő állt előttem. Nem adta fel, bizonygatta, hogy már találkoztunk, majd csendesen hozzátette: segítek... onnan kintről ismersz. És akkor beugrott minden. De kezdjük inkább teljesen az elején.”
Valahogy így kezdődött a beszélgetésem a Table 22 (22-es asztal) szolgálatának vezetőjével. Alig kellett kérdeznem, ontotta magából az izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket.
2000-ben, amikor a prostitúció engedélyezetté vált Magyarországon, és az utcalányok úgynevezett türelmi zónákban legálisan is gyakorolhatták tevékenységüket, a YWAM néhány munkatársa megpróbált beindítani egy szolgálatot az utcalányok felé. Rengeteget imádkoztak azért, hogy Isten magyarokat is hívjon el erre a különleges feladatra.
„Akkoriban Amerikában, Los Angeles környékén éltem – meséli a szolgálat vezetője. – Egy évet töltöttem ott, és sokat imádkoztam, hogy meglássam Isten tervét, mire hazaérek. Többször kaptam próféciát arról, hogy az evangéliumot fogom hirdetni, és egy meghatározott csoport felé szolgálok majd. Mindig is a szívemen voltak azok, akiket a társadalom kirekeszt...
Egyik reggel, amikor felébredtem, Isten határozottan szólt a szívemhez. Egyértelművé vált: a prostituáltak között fogok szolgálni! Persze fogalmam sem volt, hogy vágok majd bele...”
Jelenleg a csapat négy-öt önkéntesből és a sofőrökből áll. Ismerik ezt a világot, a lányokat, a terepet. Mert bizony, ez egy különleges világ! A „rang nélküli” és a „rangosabb” futtatók családjai felosztották egymás között a várost, minden egyes utcát és teret. A lányok sokszor nem is tudják, pontosan hányan és honnan figyelik őket. A prostituáltak tizennyolc és negyven egynéhány év között lehetnek. De tudni kell azt is, hogy aki tizennyolc, az már akár öt éve is hajtja az üzletet.
„Amikor karácsony előtt kimentünk az országútra, azt gondoltuk, az ünnep miatt a lányok is nyitottabbak, a bizonyságtétel is könnyebb lesz – sóhajt. – Állt két lány az út mentén; egy autó parkolt melletük, ahonnan a futtató és a társa figyelt. Amint kiszálltunk az autóból, a két lány ránkförmedt, hogy tünjünk el innen. Hát, nem erre számítottunk... Intettünk is egyből a sofőr srácnak: forduljon meg, mert mennünk kell! A furgonunk azonban beragadt a hóba, a kerekei össze-vissza pörögtek, egyre nagyobb gödröt vájtak az út mellett. Nagyon kínos volt! Menekültünk volna, a lányok combig érő csizmában, harisnyában és miniszoknyában kiabáltak ránk, miközben a kb. két szekrényajtó méretű strici és a társa a Mercedesből figyelt.
Aztán, ahogy egyre lehetetlenebbé vált a helyzet, az egyik strici kikászálódott az autójából, és hozzánk lépett. Egész nyitott és barátságos volt. Először ecsetelni kezdte, hogyan lehetne kipördíteni a hó fogságába rekedt autót, majd mesélni kezdett. Leginkább a gyerekéről, aki hat év körüli lehet...
Mi is felbátorodtunk, elmeséltük, milyen undokul viselkedtek a lányok, még egy könyvet sem fogadtak el. Az igazi meglepetés azonban csak most következett. A férfi felajánlotta, hogy beszél velük, és átadja nekik a könyveket. Ahogy a kezébe nyomtuk a kis csomagot, a motor nagyot mordult, a kerekek egy rántással kiszabadultak. Mintha csak azért rekedtünk volna ott, hogy mindez megtörténjen.”
A kis csapat próbálja a lányokat nyíltan, de szelíden, szeretettel megközelíteni. Nem erőszakoskodnak, mert az semmi jóra nem vezet. Néha a futtatók is odajönnek, ilyenkor a csapat „engedélyt kér”, hogy maradhassanak pár percet. Őket is megajándékozzák egy-két könyvvel, vagy küldenek valamit a gyerekeiknek.
„Egyszer megismertünk egy középkorú, négy gyermekes prostituált asszonyt a Duna parton. Volt egy álma, ami folyton a fejében járt, nem tudott szabadulni tőle. Jézust látta egy nagy kertben: térden állva imádkozott. Aztán – álmában – feltűnt egy fekete alak, koromsötét lovon ült; nem tágított, csak figyelt. A történetet hallva nekünk sem kellett több! Meséltünk a nőnek a Gecsemáné kertről, Jézusról, arról, hogy érte is szenvedett. Az asszony majdnem sírva fakadt. Tudta, hogy bűnös és az, amit tesz nem kedves Istennek. Megfogadta, hogy többet nem jön ki, és valóban nem láttuk a beszélgetés óta.”
„Egyszer egy lánynak odaadtuk a Jézus élete című videokazettát. Pár hónap múlva, mikor újra találkoztunk, elmesélte, hogy hazavitte a szüleinek vidékre. Aztán a szülők kölcsönadták a szomszédoknak is, majd a szomszédok az ő szomszédaiknak. Végül a fél falu megnézte a filmet.”
„A Duna korzó egyik része a férfi prostituáltak törzshelye. Elsősorban fiatal román srácok, 20-25-en lehetnek. Főként homoszexuális fiúk szedik fel őket, de azért néha lányokkal is elmennek. Egyik alkalommal tartottunk egy imasétát ezen a területen. Emlékszem, kértük az Urat, hogy küldjön munkásokat, akik tudnak velük beszélgetni, mert a fiúk se magyarul, se angolul nem értenek.
Néhány hét múlva, mikor az evangélizációra gyülekeztünk, felbukkant a találkozónkon két erdélyi teológus srác. Három napot töltöttek Budapesten és eljöttek hozzánk egy szerdai istentiszteletre. Azt tervezgették épp, hogy Kolozsváron valami hasonló szolgálatba fognak, de nem tudták, miként kezdjék el.
Szerda este volt. Az igehirdető egyetlen mondatban említette a szolgálatunkat, mely szíven találta őket. Az alkalom után kifaggatták a lelkipásztort, végül ő irányította őket tovább a találkahelyünkre. Egyszerűen fantasztikus volt, ami aznap este a Duna korzón történt! Körülbelül 15 román srác volt kint, ami nagy csoda, mert sokszor hetekre eltűnnek. Öt vagy hat fiú körbevette a két kolozsvári srácot, akik bátran evangélizálni kezdtek. Aztán lassan megnyíltak ők is és meséltek – leginkább arról, hogy milyen üres és nyomorult az élet. Mi meg a háttérben alig tudtuk felfogni, milyen hatalmas és hűséges az Isten...”
„Én meg csak néztem, bámultam rá... egy vadidegen nő állt előttem. Végül a hangja alapján ismertem meg. Két éven át beszélgettünk. Sokszor azonban nem állt velem szóba, mert megfigyelte, hogy utána nem megy az üzlet. Aztán egyszer csak kiszállt, elege lett. Teljesen megváltozott. Állása lett, a kislánya szépen tanul. És akkor elhatározta, hogy megkeres. Egy éven át gyülekezetről gyülekezetre járt, csak, hogy megtaláljon. És azért, hogy elmondja, ne adjuk fel, tartsunk ki, mert ő már átélte: megéri, amit csinálunk...”
(átvéve a Mentés Másként Magazin 3. számából)
csatlakozz
csatlakozz!
A szolgálat e-mail címe: table@golgota.hu
Ha szeretnél részt venni a szolgálatban, küldj egy üzenetet erre a címre. Ha bibliát vagy játékokat tudsz felajánlani, vedd fel a csapattal a kapcsolatot.
hírek
imameghallgatásokA Table 22 csapata az elmúlt hónapokban személyesen tapasztalhatta az imák erejét és értékét. Az általuk végzett szolgálatot nem a gyors, látható gyümölcsök jellemzik, nemrégiben azonban mégis sok imajuk talált válaszra, és nagy változásoknak voltak szemtanúi azok életében, akik felé szolgálnak. Isten minden kétséget kizáróan munkálkodik az érintettek életében. Kérünk, imádkozzatok értük továbbra is.
kábítószerfüggők
Az elmúlt hónapokban a csapat tagjai kábítószerfüggőkkel kerültek kapcsolatba a Népliget metrómegálló környékén. Ha van tapasztalatod a kábítószeresek felé való szolgálatban, és szeretnél segíteni, kérünk, vedd fel a kapcsolatot a csapattal emailben: table22mate@googlemail.com.
