interjú a Golgota Rádioban

interjú a Golgota Rádioban

2008. 02. 07-én interjút hallhattunk a Golgota Rádióban Salai Ferivel, az idősek felé végzett szolgálat vezetőjével. Az interjú meghallgatásához kattints ide.

interjú: Isten rúgására

Isten rúgására - evangélizáció az idősek között

„Ahhoz, hogy Isten egy lépéssel előrébb lásson, legalább kettőt belém kell rúgnia. „Néha hármat is.”  Őszinte szavak. Ráadásul olyasvalaki szájából, aki már jó tíz éve ismeri Istent, mi több, Vele jár. Mit jár? Rohan!! Mármint mindenfelé, nála elfoglaltabb ember az égvilágon nincs. Legalábbis ő, Salai Feri ezt hiszi. Talán éppen ezért érezte egész életében, hogy az idősek összefogtak ellene; mintha csak azért lépnének le az úttestre, hogy kiszúrjanak vele. S miközben tizenötször annyi idő alatt kelnek át az úttesten, még mosolyognak is: „Sorry, ez a mi tempónk, ez van!” Mindezek fényében nagyon is érthető: a Feri által vezetett szolgálathoz nem személyes ambíció, sokkal inkább Isten indítása kellett.

Arany Alkony Idősek Otthona. Itt élnek azok az idősek, akiknek a csapat próbálja eljuttatni az üzenetet. Férfiak és nők, akik leéltek már 80-90 évet. Rokonaik távol élnek, legalábbis ritkán jönnek, csak hébe-hóba látogatják őket. De pont ettől szép köztük annyira az evangélium üzenete. Mert az lehet, hogy a családnak, a rokonoknak, a barátoknak egy idős már nem kell, de Jézusnak igen; és ez az, ami megérinti, megragadja az otthonban élő embereket.

Ferivel és szolgatársaival – Stanzel Barnabással és Vikivel – a Kulacs étteremben üldögélünk. A levegő vibrál, szinte egymás szavába vágva mesélik a történeteket. Amikor a kezdetekről kérdezek, Feri gyorsan leszögezi: az az időszak bizony katasztrofális volt! Felesége, Tünde folyton sírógörcsöt kapott, ha a prédikáció alatt Greg az idősekről beszélt. Hát igen, köztudott, ilyen érzékeny a lelke. Feri meg csak ült, bólogatott, helyeselt, igen-igen, a gyülekezetnek ki kell nyúlnia, el kell indulnia, ám amikor valaki máson keresztül is érezte a megerősítést, hogy talán neki kell lépnie, felszisszent. Ez bizony Isten rúgása volt.
„Összehívtam az otthon vezetőit a vendéglőmbe – meséli Feri. – Öten vagy hatan lehettek, orvosok, ápolók, mentálhigiénés emberek. Megbíztak bennem, talán azért, mert ismertek az RTL Klubból, vagy egyszerűen csak mert sejtették, hogy egy étteremmel a hátamon úgysem szaladok el. Végül szabad utat kaptunk, mehetett a csapat az idősekhez.”

Az első alkalom az otthonban igencsak izgalmassá sikeredett. Az est vendége Bangó Margit volt, aki hívő dalokat énekelt, de eredeti pattogós cigány zenével.
„Legalább negyven évet öregedtem az első bevetés alatt – meséli Feri, és közben nagyon nevet. Aztán hirtelen komolyra vált, ekkor értem meg, ami ezután jön, tényleg embert próbáló lehetett. – Tizennégyen jelent­keztek eredetileg. Ebből senki nem jött el, de helyettük kaptam tizennégy másik embert. Kétszer vagy háromszor hirdettük a lehetőséget a gyüliben. Aztán egy vasárnap, amikor már tudtam a konkrét időpontot, kértem, hogy aki csatlakozna a csapathoz, az jöjjön oda hozzám egy rövid megbeszélésre. 14-en jöttek. Iszonyú lelkes voltam, nem számítottam ennyi jelentkezőre. Csütörtök délután indultunk volna, ám kedden, kettő híján az utolsó ember is visszalépett. Szerdán berobogtam a gyülibe, és mondtam Istinek, hogy nagy a gáz! Jó lenne, ha aznap valahogy hatékonyabban hirdetne. Az eredmény… hihetetlen… aznap este az utolsó két ember is visszalépett. Csak néztem magam elé, most kötél vagy golyó vagy mi lesz?? Kiültem otthon az erkélyre, csak bámultam, egy szót sem tudtam szólni senkihez. Nagyon összetörtem. Aztán másnap reggel kilenc körül felhívott valaki, hogy csak most kapta meg a számom, és jöhetne-e. Eltelt még egy óra, felhívott még egy tesó hasonló szöveggel. ő is jöhetett. Elindultunk a szolgálatba. Tizennégyen.”
Viki és Barnabás is bólogat, ők is átélték az egészet. „Én voltam az egyik, aki felhívtam Ferit aznap – sóhajt Barna. – Nem ígértem semmit, gondoltam, beugrok párszor, mert jó lehetőségnek éreztem. Aztán rájöttem, ha maradok, Isten biztos, hogy törni fog a mozsárban.”

Az elfekvőosztályon, ahová a csapat azóta rendszeresen jár, nagyon nyitottak az idősek. Meghallgatják az evangéliumot, sokan imádkoznak is, alig várják, hogy a fiatalok újra jöjjenek.
„Nemrég beszélgettem egy 92 éves bácsival és a feleségével – mereng Feri. – Először engedtem, hogy meséljenek magukról, panaszkodjanak, aztán gondoltam, majd a tettek mezejére lépek. Amikor a bácsi elárulta, hogy a Gömbös kormány alatt ő volt a miniszterelnök személyi titkára, ficánkolni kezdtem. Nem akartam hinni a fülemnek! Megijedtem, titokban elkezdtem számolni, hány éves lehet, vajon igazat beszél-e. Aztán hirtelen belém nyilallt: te jó ég, ez tényleg igaz lehet! Ami a legnagyobb félelmemet okozta, hogy gyakorlatilag ezzel dicsekedett. Végül nagy nehezen összeszedtem magam, és bizonyságot tettem. Egyszer csak megbök a bácsi: tudja, mit? Mi lenne, ha én is átadnám Jézusnak az életemet?… Ettől kikészültem! Azt hittem, álmodom az egészet. Arra lettem figyelmes, hogy a másik szobában „Hamar Dani nagy buzgalommal épp tálalja az evangéliumot valakinek. Kiabáltam: »Gyorsan, Dani, Dani gyere át, de rögvest!« Aztán imádkozni kezdtünk, a bácsi szorongatta a kezemet, én meg maflán bámultam, nem mertem elhinni az egészet. Tényleg így volt. Nem ébredtünk fel.”

Amikor a Kulacsból hazafelé indultam, egy gondolat járt a fejemben. Ezt is tőlük hallottam, ők hárman osztották meg a rengeteg történet mellett. Isten hámozni kezdi a szívünket. Csak szépen komótosan, lassan, azért, hogy közben a szolgálat iránt vágyakozást ébresszen. Olyan ez, mint a szerelem. De még az a konzervatív, a régi típusú… Mert a 21. században már túlságosan felgyorsult minden. Mindent most akarunk, rögtön, azonnal… Zacskós leves, mobiltelefon, chat, első-látásra-szerelem… Pedig valójában… Az idő eszköz Isten kezében. Elkezdi készítgetni a szívünket. Ébresztgeti a vágyat, hámozza az életünket. És ha így, ezzel a vággyal indulunk, az egyszerű helyzetekből is nagy dolgok születnek. A lényeg talán csak annyi, hogy munkában találjon, hisz jót cselekedni kell. De hogy ez szolgálattá váljon… bízzuk ezt Istenre!

Szabó Marietta
(átvéve a Mentés Másként Magazin 2. számából)

csatlakozz

csatlakozz!

A csapat havonta egyszer látogat el az idősek otthonába, általában hétköznap délután.
Ha szeretnél bekapcsolódni a szolgálatba, keresd Salai Ferit a gyülekezetben vagy a Kulacs étteremben,
a Dohány utcában (a gyülekezethez közel).