Két kézzel a vasajtó vaskilincsére csimpaszkodom, megpróbálom kinyitni ezt a II. világháborúban igen hasznos funkciót betöltő bunkerajtót, ami jelenleg a stúdió ajtaja is, de komoly feladattal nézek szembe! Egy pillanatra megállok… ha ez az ajtó beszélni tudna, megkérném, hogy mesélje el az összes titkát!

Aztán sikerül kinyitnom, és láss csodát! Ha egy perccel ezelőtt az elmúlt 60-70 év titkaira voltam kíváncsi, mostanra mindent tudni akarok az új világról is. Tűzpiros falak, színes panelek, hangulatos megvilágítás, üvegajtók és -ablakok, és az egyik mögül rám mosolyog Pap Gergő, a stúdió hangmérnöke. Belépek a szobába, ahol Gergő és munkatársa, Mike Payne fogadnak. Az időutazásnak koránt sincs vége! Gergőt és Mike-ot a modern bunkerben kérdéseim sorozatával fogom bombázni.

Hogyan kezdődött a hangmérnöki pályád?
Gergő: 1994-ben, az Alapkő nevű együttesben kezdtem el énekelni. Tulajdonképpen ebben az együttesben tértem meg, majd a Continentals
Singersben folytattam zenei pályafutásomat, ahol sokat koncerteztünk, felvételeket készítettünk, és mindig úgy éreztem, hogy talán lehetne hatékonyabban és odaszántab-ban is művelni a dolgokat. Komolyabban elkezdtem érdeklődni a hangtechnika és a stúdiózás iránt. Sokáig csak álmodoztam róla, mivel ez egy nagyon költséges foglalkozás.
2000-ben feleségül vettem Dettit, aki osztozott álmaimban, és az esküvőre kapott pénz egy részét számítógépre és hangkártyára költöttük. Majd az egyik barátomtól értesültem arról, hogy a Bartók Rádió meghirdetett egy okleveles hangmesteri képzést, ahova jelent-keztem, és felvételt nyertem.

…és jött a nagy áttörés?
Gergő: Ezt azért nem mondanám. Nem találtam hangtechnikusi állást, de a képzés után lehetőséget kaptam arra, hogy Folk Ivánnál szakmai gyakorlatot szerezhessek. Majd jött az első munkám: a Vész-bejárat. A vokális felvételeket a saját házunkban vettük fel, kialakítottunk egy süketszobát, más néven kontrollhelyiséget, amelyet egy üvegajtó választott el a technikai szobától. Izgalmas idők voltak ezek.
A későbbiekben Gajdátsy Peti, „akusztikai szaki” barátom segítségével sikerült stúdióvá alakítani egy kamrát és egy kerékpártárolót. Zeneiskoláknak, színházaknak és együtteseknek készítettem zenei felvételeket, de az egzisztenciámat ennyiből nem tudtam megteremteni, ezért állandóan az álláshirdetéseket bújtam. Sikerült is kiszúrnom egy pár abszurd állásajánlatot…

Gondolom, ez egy nehezebb időszaka volt az életednek.
Gergő: Ezen a ponton kezdtem kételkedni abban, hogy teljes állású hangtechnikus lesz belőlem. Még az is megfordult a fejemben, hogy vajon elég tehetséges vagyok-e én ehhez az egészhez. Ez idő tájt készítettük a „Te éltetsz engem” című album élő felvételének az utómunkálatait. Mike Payne, a dicsőítésvezető, „beköltözött” hozzánk egy kevés időre, szóval sokat dolgoztunk együtt. Aztán az egyik nap azt kérdezte tőlem, hogy mit szólnék, ha építenénk egy stúdiót a Golgota alagsorában. Na, az említett áttörést erre az időpontra tenném, fizikailag és lelkileg egyaránt. Mike újraélesztette bennem a reményt, hogy végre azzal foglalkozhatok majd, amit igazán szeretek csinálni.

Hogyan emlékszik Mike…?
Mike: Be kellett fejeznünk egy projektet, ezért Veresegyházán, Gergő stúdiójában dolgoztunk éjjel és nappal. (És szürcsölgettük Detti finom paradicsomlevesét!)
A gyüli már régóta fontolgatta egy stúdió felépítését. Sok tehetséges művész, zenész és énekes jár a gyülekezetünkbe, ezért biztosak voltunk benne, hogy lenne rá igény.
Emlékszem, Gergő állást keresett. Az egyik állás-ajánlat után leültünk beszélgetni, és elmesélte, hogy milyen ajánlatot kapott. Akkor esett le, hogy pont rá lenne szükségünk a stúdióban. Amikor megkérdeztem, hogy mit szól-na hozzá, örömmel nyugtáztam, hogy a kellemest a hasznossal kötnénk össze, ugyanis neki az volt az álma, hogy stúdióban dolgozhasson.
Aztán beindult a szekér, engedélyek a terület használatára, komoly beszélgetések a lelkipásztor-ral, aztán előadtam a vezetőségnek is határidőket, anyagi fedezetet és még sok ehhez hasonló nyalánkságot. ők is egyet értettek abban, hogy ez egy szolgálati lehetőség a művészek felé, egyszóval támogatták a megvalósítás ötletét.

Hot Pepper Híradó Stúdió
Gergő: Kétkezi munkával építettük meg a stúdiót, élveztük minden pillanatát. Lényeges szempont volt az, hogy a sötét helyiségben barátságos, stressz-mentes légkört teremtsünk, ahol a zenész nyugodt körülmények között alkothat. Így lett tűzpiros a fal!
Mike: A stúdió három helyiségből áll, egy kontrollhelyiségből és két süket-szobából, amiből a kisebbik egy dobszoba. Ez azért előnyös, mert fel lehet venni a dobot több hangszerrel egy időben. A hangelnyelő paneleket bevontuk színes anyaggal, ezek biztosítják a megfelelő akusztikai hangzást.

Van olyan szakmai titok, amibe a nagy-közönséget is beavathatjátok?… a nagy átverés?
Gergő: manapság sok mindent meglehet csinálni egy stúdióban. Például:
digitális technika:
20 évvel ezelőtt a digitális technika még gyerekcipőben járt, ezért zengető szobákat alakítottak ki. Úgy hozták létre a „zengő” teret, hogy a süketszobában felvett énekes hangját, egy kicsempézett szoba hangszórójába küldték át, ott az énekes hangja már térben szólt. A stúdiózás őskorában ez is egy módja volt a zengetés utólagos kialakításának, amit ma, a digitális technika segítségével egy kattintással el tudunk végezni.
digitális gimnasztika:
Mike: Ezt a nevet én találtam ki, idő és pénz hiányában is alkalmazható.
Felvesszük a zenét vagy az énekes hangját, aztán, mint a Word dokumentumban, fogunk egy szót vagy egy sort, és ide-oda tesszük. Például elég csak egyszer elénekelni egy sort, ha az többször ismétlődik, azt lemásolhatjuk és sokszorosíthat-juk, ha akarjuk!
Már jó pár albumot tudtok a hátatok mögött. Milyen stílusú felvételek dominálnak?
Volt már itt minden, mi „fül és ízlés ingere”. A funktól kezdve a lakodalmas nótákig, dicsőítő hangulatú jazz albumtól a blues-os gyerekdalokig, de volt már rap valamint rock is, szóval színes a paletta. Tulaj-donképpen a mi munkákat teszi izgalmasabbá az, ha a stílusok váltogat-ják egymást.

Van jövőképetek, amti szívesen megvalósítanátok a munkátok során?
Mike: Régi vágyam az, hogy a ma-gyar keresztény albumok minőségét mindenképp magasabb szintre emeljük. Ez egy hosszú fo-lyamat lesz, de számomra nagy kiváltság az, hogy részese lehetek.
Gergő: Igen, nekem is fontos, hogy egyre minőségibb és profibb keverések készüljenek. Persze ennek technikai feltételei is vannak, szívesen fogadunk bármiféle segítséget.
Sajnos a bunker múltja felett még mindig sok titok lebeg, de kérdéseim bombasorozatát, mindenkit megnyugtatva állít-hatom, túlélte a két technikai zseni. Én pedig abban bízom, hogy az alagsorban rejtőző, sokak számára csak hallásból ismert, vagy éppen soha nem hallott stúdióra valamelyest sikerült fényt deríteni.