A „Nyolcan egy asztalnál” nagyszerű lehetőség arra, hogy megismerhess másokat a gyülekezetben.
Ekképpen működik: iratkozz fel, és beosztunk egy 8 fős csoportba (olyan közé, akiket valószínűleg nem ismersz.) A csoportod találkozik majd egy közös ebédre vagy vacsorára, amelyik számotokra a legjobb. A csoport minden tagja hozzájárul az étkezéshez.
Mindig nagyon jó társaság jön össze, kár lenne kihagynod!
képek és beszámolók
képek és beszámolók
-
2011. 11. 12.
Házigazda: Tóth Erika
Kedves 8an1 asztalnál érdeklődők!
Új hívő vagyok, két éve tértem meg és a Golgota gyülekezetbe is csak idén március óta járok. Amikor először hallottam a 8an1 asztalnál rendezvényről, akkor el is döntöttem, hogy részt fogok venni és izgatottan vártam, hogy mikor „nyílnak meg a jelentkezés kapui”.
Erre novemberben lehetőség is nyílt. Először nem mertem a házigazda szerepre vállalkozni, de Isten úgy rendezte, hogy még se így legyen! Folyamatosan egy igevers jutott az eszembe a hit és a cselekedet kapcsolatáról…. nem értettem, hogy miért, de gondoltam lesz, ami lesz…
Megérkeztek az első e-mailek, javaslatok és kérések, és sorban adódtak az egyeztetnivalók is. A csoport résztvevőitől és a szervezőktől is rengeteg segítséget kaptam, végül annyira gördülékenyen ment minden, hogy el sem akartam hinni!
A találkozó reggelén még az utolsó pillanatban is egyeztettünk, végül még többen is lettünk egy asztalnál, mint ahogy eredetileg összeállították a kis csapatot. Nagyszerűen sikerült minden és Istvántól még a beszámoló megírásában is kaptam segítséget:
A hiányzó két jelentkezőt két póttaggal kiegészítve végül sikerült nyolcan összejönnünk ebédelni Csepelen, kellemes környezetben Tóth Erika kedves vendéglátását élvezve. Néhányan csak később érkeztek, másnak pedig már korán el kellett mennie, de más kellemetlenség nem is akadt. Étel és ital bőven került az asztalra, még arra is, hogy mindenki vigyen utána belőle. Az asztalnál jót beszélgettünk, mindenki beszélt egy kicsit magáról és arról is, hogyan került a gyülekezetbe. Nagyrészt ismeretlenként jöttünk össze, és igazán jó volt kicsit jobban megismerkedni és természetesen, szabadon elbeszélgetni pár emberrel, akivel hitben egy család tagjai vagyunk. Erről szólna ez a program, ezért jelentkeztünk és azt hiszem nem bántuk meg. Erika is, aki először vett részt és mindjárt házigazdaként, így izgult előtte egy kicsit, megkönnyebbült, hogy minden jól sikerült. Várjuk majd a folytatást.
Egyetértek Istvánnal, hálás vagyok mindenkinek!
Végül pedig kikerestem nektek az igeverset a Bibliából bátorításként:
14. Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?
15. Ha egy férfi- vagy nő-testvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere,
16. valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az?
17. Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.
…
20. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?
21. Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron?
22. Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite.
(Jakab 2: 14:22)
Házigazda: Török Ági
Egy csodás estét töltöttünk együtt végül hatan, nyolc helyett. Ínycsiklandozó ételek voltak a vacsoránál, indiai húsoktól kezdve töltött tojáson és tésztasalátán keresztül túróruditortáig sok finomságot kóstolhattunk meg. Jó beszélgetések és végül ismerkedős játék gazdagította a programot. Addig beszélgettünk, amíg csak talpon bírtunk maradni. Reméljük lesz folytatás ...
Házigazda: Egry JuditSzombat este 6kor kezdődött a vacsora, igazi „menzás” tea volt a vendégváró ital, ami a teljes létszámban összegyűlt csapatnak jól esett a nagy hidegben.
A vacsora szendvics volt, amihez csapatépítő jelleggel közösen készítettük el a hozzávalókat. Majd a méterszer méteres asztal(ka) mellett megvacsoráztunk. Közben mindenki bemutatkozott (az óvodás jelünk alapján szigorúan kialakított ABC sorrendben :) ), mondott magáról pár szót, és megosztotta velünk azt a három legjobb dolgot, ami az elmúlt három hónapban történt vele. Az est végére édesség is jutott, kókuszgolyó és tiramisu formájában.
Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, jól éreztük magunkat ezen az estén, és jó volt új embereket megismerni, történeteket hallani és rájönni, ha őszintén és nyíltan közelítünk, mindenki életében találunk valami hasonlót a sajátunkéhoz.
Megköszönve a lehetőséget és a szervezést:
Judit
Házigazda: Dombi Árpád
-
2011. 03. 26
Házigazda: Gottshall Mária
Remek kis délutánt csaptunk össze, amiben volt mindenféle hagyományos és kevésbé hagyományos étel:sült csirke, sushi, epres süti, gyümölcsök, megannyi rágcsálnivaló. Noha csak 6-an ültük körbe az asztalt, nagyon jót beszélgettünk, és hihetetlen gyorsan eltelt az egész délután.Mindenki nagyon jól érezte magát.
Marcsi
Házigazda: Csatári Zoli, Győri Anikó
Házigazda: Jakab Zsuzsi
Már első perctől kezdve teljes volt az összhang közöttünk, az Úr erről gondoskodott, és nemcsak erről, hanem az igazán gazdag vacsoráról, és mi csak hálás szívvel köszöntük meg neki, hogy összehozott minket, és velünk volt végig, mint ahogy a csoportképen is látható.
Igazi kötődés és barátság alakult ki abban a szűk hat órában, amit együtt töltöttünk, sajnos egyik társunk beteg lett, így nem tudott eljönni, de már meg van szervezve 2011. április 9-én a következő találkozónk, és ott nagyon bízunk benne, hogy el fog tudni jönni Ő is, hogy megismerhessük.
A legcsodálatosabb az volt, hogy igazán meg tudtunk nyílni egymás felé, és olyan „dolgokat” is elmondtunk, amit első alkalommal egy viszonylag ismeretlen társaságban, környezetben nem igazán osztunk meg, Dicsőség az Úrnak!
A „Nyolcan egy asztalnál” az Úrnak egy király ötlete és programja, csak bátorítunk mindenkit, hogy legközelebb vegyen részt rajta vendégként, akár vendéglátóként.
Házigazda: Mészáros Andrea
Házigazda: Sereg Edina
8-an 1 asztalnál, illetve 7-en 1 asztal körül...
Lelkes, érdeklődő és vidám csapat gyűlt össze szombat ebédre. Mindannyian kíváncsiak voltunk a másikra, mert szinte egyikünk sem ismerte a másikat. Jó lehetőség volt ez arra, hogy új ismeretségeket kössünk. Alaposan ki is faggattuk egymást arról, hogy ki kicsoda.Edina – a nyitott és befogadó házigazda
Csilla – a mosolygós és segítőkész egyetemista
Dávid – a mindenre kíváncsi, magyarul kitűnően beszélő francia
Kati – a sebesült és hallgatag megfigyelő
Viktor – az őszinte, érdeklődő és kávézgató rendőr
Kata – a játékos és humoros óvónő
Dénes – a figyelmes és alázatos lelkiember
Anita – a hiányzó láncszemA csapat folytatja tevékenységét egy 2. összejövetelen. :)
Házigazda: Fánczó Márta
Nagyon jó hangulatban telt nálunk az este! Sajnos egy valaki nem tudott eljönni, de így is meg voltunk nyolcan. :) Az előtte levő héten többen aggódtak az étel miatt, mert volt, aki vegetáriánus, volt aki lisztes ételt nem ehet. De mindenki hozzájárult valamivel a vacsorához, így bőséges volt a táplálék! Senki nem maradt éhen, sőt még maradt is! :) Jókat beszélgettünk, és gyorsan eltelt az idő! Jó volt újabb arcokat megismerni, újabb kapcsolatokat építeni!Csak bátorítani tudok mindenkit, hogy vegyen részt ilyen programon!Remélem még lesz több ilyen alkalom!Márti
-
2010. 11. 27.
Bittó Krisztánál:
A finom ebédet már el is fogyasztottuk. Volt bőségesen mindenféle ételből, mi szem, szájnak ingere, azt megkaphattuk. :-)
A társaság jó hangulatban ismerkedett össze. Kicsit vártunk egymásra, de felnőtt emberekről szólva ez nem csoda, hisz mindenkinek annyi elfoglaltsága van. Sajnos valaki nem tudott jelen lenni, s nem tudjuk az okát, mert nem értesített bennünket, hogy mégsem jön.
Először vettem részt ezen az alkalmon, s nagyon megnyerte a tetszésemet. Most már lesznek végre ismerőseim a Golgotában, s nem érzem majd annyira kívülállónak magamat. :-)
Az ebéd után játékra is volt időnk, s kedvünk. Nagyon vicces volt! Nekem a könnyem is kicsordult a nevetéstől. :-)
Remélem a többiek is ilyen pozitív érzésekkel indultak haza.
Köszönöm szépen a házigazdának a szíves vendéglátást!
Béke veletek!
Riman Gréta
Adorján Csillánál
Az egyik kedves vendég írt egy szösszenetet a szombat estéről: "Tegnap kellemes estét tölthettünk el nyolcan egy asztalnál. Házigazdánk Csilla gondoskodott róla, hogy az esténk izgalmasan kezdődjön, így először is vennünk kellett egy repülőjegyet Kőbányára, majd a leszállást követően meg kellett keressük a környék legmagasabb épületét. Mindezt teljesítve jutalomként a hidegből belépve meleg, barátságos otthon és kellemes vacsora várt minket. Amíg vártuk, hogy a társaság minden tagja megérkezzen, próbáltunk ismerkedni egymással. Azt hiszem - mindenki örömére- teljesen ismeretlenek voltunk egymás számára, így kiváló alkalom volt ismét néhány új testvért megismerni. Olyan sokan vagyunk (hála Istennek) a gyülekezetben, hogy mindig jó érzés, ha alkalmunk nyílik új emberekkel elbeszélgetni. A vacsora mindenkinek nagyon ízlett, sőt hála néhány dolgos vendégnek, még süteményeket is kóstolhattunk. Az étkezés után egy pohár bor mellett folytattuk a beszélgetést. Mindenkiről megtudhattunk valamit és bár az idő kevés volt ahhoz, hogy alaposan megismerkedjünk, de mindenki legalább egy kicsit gazdagodhatott abból, milyen színes is a gyülekezet, ahová járunk. Csilla, ezúton is köszönjük, hogy befogadtál minket az otthonodba!"
Csatoltam 2 fotót, két ember a beosztottak közül nem jött el, mégis nyolcan voltunk:)
Köszönjük a szervezést!
Anika Enikőnél
Helló kedves 81asztalnál érdeklődő! Nagyon kellemesen töltöttünk el egy estebédet 8 helyett 9-en 2010. november 27-én!
Csak ajánlani tudom néked ezt az találkozót :-) . Miután kiderült, hogy Enikő lesz a házigazda, elindult az e-mail folyam, hogy ki mit hoz. Kb. 30 e-mail váltása után már mindenki képben volt, hogy mivel kedveskedjen a többieknek.
A nők megcsillogtathatták kicsit főző-, sütő tudományukat, míg a férfiak borral, körettel, italokkal és savanyúsággal szálltak be.Baráti beszélgetés közepette költöttük el vacsoránkat (belecsúsztunk az estebédből a vacsora kategóriájába), majd körbe ültünk és a desszert fogyasztása közben megtudtuk, ki mivel foglalkozik, melyik kórházban született (ez egy lényeges kérdés... ;-), mennyi ideje jár Istennel, illetve a Golgota Budapest-hez milyen szálak fűzik.
Ezek a szálak most már még inkább személyesebbek lesznek az új ismerettségek és esetleg most induló barátságok által.
Összefoglalva: fantasztikus embereket ismerhettünk meg, köszönjük szépen a lehetőséget. Azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy az élmények hatására a következő 81asztalnál találkozóra is szívesen benevezünk.
Üdvözlettel: Judit
Bélteki Krisztáéknál
Minden nagyon klasszul sikerült és köszönjük, hogy összeszerveztettek minket.
Sziasztok,
Képek nem készültek, viszont egy remek hangulatu találkozó volt a 3 lánnyal és az egy szem fiuval. Köszönöm. Rzsébet
A Ridgeways családnál
-
2010. 03. 27.
Csapó Veronikánál:
Sziasztok!
Mivel én még csak pár hónapja járok a Golgotába, jelentkeztem vendéglátóként is erre a programra, gondoltam jó alkalom arra, hogy megismerjek más gyüliseket. Így március 27-én nálunk volt az egyik asztal, amit körülültünk – végül is csak öten, nem nyolcan, de lehet, hogy ez nem is volt hátrány, így több idő jutott egymás megismerésére.
Finom kaják, sütik, jó beszélgetés volt a jellemző az együtt töltött három-négy órára. Én szívesen folytatnám még, akár nálunk is újra, és várom, hogy az eddig ismeretlen tesókat ismerősként üdvözöljem vasárnaponként.
Csapó Veronika
Gottschall Máriánál:
Sziasztok!
Mi is nagyon jó délutánt töltöttünk együtt. Mindenki kitett magáért, roskadozott az asztal a salátáktól, sütiktől, mézes-mustáros csirkétől, joghurttortától.
Már nem is fértünk el köré :-) Egy igen kellemes villányi bort is elkortyoltunk páran a jó beszélgetés mellé. Megvitattuk ki honnan került ide a gyülibe, és igen jó volt látni, hogy mennyire sokszínű is ez a társaság, de mégis Krisztus közös. Lehet, hogy még újra össze fogunk futni a közeljövőben.
Jól válogattatok össze minket :-))
Köszönjük!
Gulyás Csilláéknál:
Gulyás Csilláék láttak vendégül bennünket, igazán otthonos, tágas solymári lakásukban, amire nagy szükség is volt, mert végül, 13-an voltunk, és ebbe még nem számoltuk bele házigazdáink 5 : ) gyermekét.Nagyon jó sorunk volt, mert mindenkinek volt lehetősége autóval kijönni.
Csapatunk igazán színes volt. Egyéniség és életkor szempontjából is (5-től 70-ig).Többen most láttuk először egymást.
A beszélgetések teljesen szabadok voltak. Szó volt megtérésekről, Isten vezetéséről az életünkben, de hallhatunk jó kis bizonyságokat is. Némelyek már könnyfakasztó nevetést eredményeztek, miközben ízletes, gusztusos kaszinótojást, sajt tortát muffinokat, vagy épp sós süteményeket csipegethettünk, finom teák és fehérbor kíséretében; de mértékkel!Vasárnap pedig jó volt újralátni, a már ismerős arcokat : ))
Kedves Csilla és Péter köszönjük ezt a kellemes és építő délutánt.
Egy igazi nagycsalád nevében.
Angéla
Kocsis Gyuláéknál:
Küldjük a készült fotókat. Ettünk, ittunk jót mulattunk a képek tanúsága szerint. Dicsőítettük az Urat és külön-külön elmondtuk, hogy miért is szeretünk a Golgiba járni, és hogy ki milyen úton jutott el a gyülekezetbe.
Jó hangulatú áldott este volt. Remélem minden résztvevő így érezte
Kati-Gyula.
Laczus Tündééknél:
A Nyolcan 1 asztalnál nagy sikert aratott nálunk. Mindenki, aki nem tévedt el, ide ért, és mindenki, aki eltévedt, az megtalálta az utat!
Gluténmentes gombaleves és curry-s pulya rizzsel volt a menü, az italokat és a desszeretet a vendégek szolgálatatták.
A társalgás szabadon folyt az egész este alatt, miközben kedvenc keresztény zenéinket hallgattuk.
Ez volt az első Nyolcan 1 asztalnál élményünk, amelyen rögtön házigazdaként vettünk részt. Mindenképpen szeretnénk megismételni majd.
Nagyszerű lehetőséget nyújtott az este arra, hogy megismerjük egymást, és azóta is tartjuk a kapcsolatot az este résztvevőivel.
Nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk. Íme néhány kép a vacsoráról.
Köszönjük, és Isten áldjon titeket ezért a lehetőségért.
Tünde & Michael
Petrényi Kingánál:Sziasztok!
Be kell vallanom, annyira készültem, hogy kikészítettem a fényképezőgépet, de valahogy elfelejtődött, mert végre komoly és értelmes beszélgetésbe kerültünk.
Nem tudott mindenki jönni, és még nem körvonalazódik a folytatás, de szerintem esélyes. Volt egy „kakukktojás” :) résztvevőnk, aki lemaradt a saját csoportjából, mert az az összejövetel péntekre került, de örültünk neki is.
Én simán felajánlottam egy menüt, amit elfogadtak a többiek, sőt, hősiesen (a halban lévő szálkák ellenére) meg is ették. Még azt a mondatot is hallottam többektől, hogy finom :)
Aki tudott jönni, nagyon kedves volt, azt éreztem – amit akkor is, amikor először, ez tényleg épp csak nemrég, szinte pár hete történt, eljöttem a Golgota kóruspróbájára – kedvesen, megértően, türelmesen és jóindulatúan fordulnak egymáshoz az emberek, nemcsak sütiket és innivalókat hoztak, hanem önmagukat is.
Beszélgettünk arról, hogy ki hogyan került a Golgotába, sőt, a gyülekezeti életének egy-egy nehézségét vagy problémásságát is megosztotta velünk valaki.
Mivel öt lány, egy fiú arányban voltunk, adódtak a „csajos” témák, ami nem is annyira csak a mi számunkra fontos, hiszen ha jól értettem, a Marci is „szingli”, a párkeresés. Vajon a szellemi, érzelmi tisztaság és Istenhez fűződő kapcsolat az az elvárás, ami nagyon magasra teszi a mércét, vagy a nyitottság hiánya, az élet, a gyülekezeten kívül is létező elhidegülős, befeléfordulós mivolta miatt nehéz ez.
Felmerültek a gyülekezetben szervezett programok, emberi kapcsolatok építése, további hitbéli elmélyülés, tanulás, mint téma, és az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat is megosztottuk.
Nekem nagyon értékes volt ez a találkozó, újból megerősítette azt az érzést bennem, amit már a kórusban is megkaptam: jó emberek közé kerültem. Köszönet érte!
Kinga
Selzák Eminél:
Kedves Enikő és Golgota csapat!
Örömmel számolok be egy sikerült szombat estéről!
A vendégeimmel hét közben előre egyeztettük a munka- és kajamegosztást, valamennyien dicséretet érdemelnek, mert szinte pontosan érkeztek, és finomabbnál finomabb dolgokat hoztak...., mit mondjak, nem maradtunk éhesek!
Dia sajnos az utolsó pillanatban kénytelen volt lemondani a látogatást, viszont helyette nyolcadiknak meghívtam egy régi barátomat, aki nyitott őszinte beszélgetésekre a világ és a lélek dolgairól. El is mélyedtünk ebben, a rövid bemutatkozások után szinte kapva kaptunk a kérdésén, hogy mit is jelent pontosan a „megtérés” fogalma, és sorra „bombáztuk” őt, ami talán számára kicsit sok is volt, de többek különös áldásként élték meg a váratlan lehetőséget a bizonyságtételre.
Mellékelem a képeket, a „gyertyás vacsora” a Föld napja apropóján készült, mi is egy óráig leoltottuk a lámpákat és gyertyafény mellett romantikáztunk.
A hangulat kezdettől fogva fesztelen volt, ami nagyban köszönhető a laza, nagydumás fiúknak. Végül óra-előtolást követően éjfél felé köszöntünk el a reggeli istentiszteletig...
Számomra talán az asztaltársaság átlagéletkora volt meglepő, a vendégeim egytől egyik huszasok, legfeljebb harmincasok voltak, míg az eddigi tapasztalatom szerint a véletlen nagyobb szórást mutatott életkorban. Persze ez azért nem volt baj, igyekeztem hozzájuk fiatalodni...:))))
Azt hiszem egyöntetűen köszönjük a szervezést és örömmel várjuk majd a következő alkalmat is!
Küldöm a saját képeimet, amelyek talán nem annyira minőségiek, de lekicsinyítve továbbíthatóak. Laci is fényképezett, de én ki sem tudtam nyitni a csatolmányokat, olyan nagy kiterjedésűek. Talán majd egyenesen elküldi nektek is.
Emi
-
2009. 10. 10
-
2009. 02. 21.
Kedves Testvérek,Nagyon jól éreztük magunkat vendéglátónknál, Marcus Frakesnél.Finomat ettünk, nagyszerű társaságban, köszönjük a lehetőséget,
hogy egy kicsit megismerhettük egymást.
Reméljük, több hasonló rendezvény lesz,Slezák Emília
Sziasztok!
Remélem mindenki nevében nyilatkozhatok, hogy jól sikerült a recessziós 8an1asztalnál nálunk.
Mi voltunk, ha minden igaz, a legkisebb csoport, de semmiképp nem vált ez hátránnyá, ugyanis több idő jutott mindenki személyes véleményének kifejtésére a beszélgetéseknél. Szóval nagyon elégedettek vagyunk.
Az étel szerintem különlegesen jól sikerült, mondjuk, adjunk rá 9,5 pontot. :-D
A társaságon aggódtam előre, mert nem a legjobb beszélőkével rendelkezem. De Évi, Luca és Eszter nagyon aranyos volt, beszédes. mosolygós, szóval szerintem nagyon jó beszélgetések alakultak ki.
Jó, hogy egymást jobban megismerhettük, szerezhettünk ismerős arcokat és egy mosolyt, ha a golgotában találkozunk.
Mindenképp kíváncsian várjuk a következő ilyen alkalmat is!
Kristóf és Brigi
Sziasztok!
Üdv mindenkinek. Szeretném mindenkinek megköszönni, akik eljöttek szombaton.
Nagyon jól éreztem magam, remélem, a többiek is.
Isten újra emlékeztetett arra, hogy mennyire fontosak számára életünk akár legapróbb dolgai is.
Mielőtt kinyitnánk a szánkat, hogy kérjünk Tőle valamit, már gondoskodik rólunk. Embereket használ fel, akik
nem is tudják magukról, hogy egy más valaki imáját válaszolják meg.
Csodálatos volt látni, ahogy Isten minden szükségesről gondoskodott ahhoz, hogy az este jól sikerülhessen.
Örökké Övé a dicsőség.
Szeretettel,
Florence
A február 21.-ei „8-an 1 asztalnál” programban Péteriben voltam Kirchner Anettnél.Utólag nektek is köszönöm, hogy ezt összehoztátok... Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom: Nagyon jól éreztük magunkat. Alig lehetett minket „kirúgdalni”, hogy menjünk már haza...:)
Ez csak vicc. De jó volt.
Üdv: Rob
Kedves Testvérek!
Örömmel jelezzük Nektek, hogy a fránya betegséget követően a jó Isten segítségével összejött az asztaltársaság. Nyolcból ötünknek sikerült most egy igazán kellemes estét eltöltenünk az Úrral. Ismerkedtünk egymással, és sokat beszélgettünk. Tanúbizonyságokat hallhattunk az Úr végtelen szeretetéről. Néhány kép is készült.
Igazán jó gondolat volt a „Nyolcan egy asztalnál” elinditása és szervezése.
Isten áldjon Benneteket!
Judit és Lajos
Mi nagyon élveztük a közösséget ezekkel a kedves a tesókkal, és amit a legjobban szeretek benne, hogy ezek után már a gyüliben sem nehéz beszélgetésbe elegyedni egymással, ha összefutunk, és ezt szinte minden alkalommal meg is tesszük.
Mi házaspár vagyunk és ahogy elnéztük lehet,hogy néhányan azok közülük akik eljöttek hozzánk, a párjukat keresik, szóval az az imádságom, hogy ezek az alkalmak hozzanak össze olyan ismeretségeket is, amikből aztán házasságok születnek. Milyen nagyszerű lenne, ha valamelyik pár néhány év múlva arról tehetne bizonyságot, hogy a Gulyásék otthonában ismerkedtek meg egymással. Legyen így.
Jó munkát neked, köszönet a szervezésért!
-
2008. 11. 26.
Kedves szervezők!
Egy nagyszerű estét töltöttünk Solymáron egy áldott, kedves családnál, Gulyás Péternél és Csillánál, ahol az öt gyermekükön kívül számunkra is volt hely, szeretet és pazar vendéglátás, gulyásleves Gulyásné módra, sütik, torták, ami szem-szájnak ingere!
És akkor nem említettem a bizonyságot, amit ez a szép, nagy család szavak nélkül is áraszt, de ezen felül is építő és kellemes beszélgetéseink voltak és mindannyian közel kerültünk egymáshoz.
A három távol maradt vendég csak sajnálhatja, hogy kihagyta ezt a remek alkalmat, amit ezúton is köszönünk!
Slezák Emília, Császárné Gizi, Majnár Levente, Piros Zoltán
Sziasztok!
Mi nagyon jól éreztük magunkat annak ellenére, hogy 3-an nem jöttek el. Képet persze elfelejtettünk készíteni, mert úgy belemerültünk a dumába. Lányokkal többségben megbeszéltük a singli élet nehézségeit. A csoportban egy új személy volt, aki nem ismert minket, mi meg őt. Vagyis az ötből 4-en ismertük egymást. Fényképes bemutatkozó játékkal kezdtük. Mindenkinek gyermekkori képet kellett magáról hoznia, amit a bejáratnál egy kalapba tettünk. A játék az volt, hogy ki kellett húzni egy képet, nagyjából leírást adni a személyről és kitalálni, vajon ki lehet az illető. Mivel túl kevesen voltunk, így könnyen kitalálódott, ki kicsoda. Majd 3 kérdést lehetett feltenni az illetőnek. Na ezzel elment a fél este. Aztán olasz tészta vacsi. Az utolsó vendég kb. éjfélkor távozott, a többiek sem mentek el 10 előtt. Ja és 5-re jöttek. Úgyhogy jól éreztük magunkat.
Kenézék
Sziasztok!
Szóval, mi végül 11-en voltunk, mert még plusz 3 vendég szeretett volna jönni. Nálunk vacsora volt, ettünk, ittunk, beszélgettünk. Ahhoz persze sokan voltunk, hogy közelebbről megismerkedjünk egymással, de jó volt együtt lenni... A héten többen is írtak levelet, hogy jól érezték magukat és ennek úgy örülök!
Így csak megköszönni szeretném a támogatást, imákat :)
Dóri
Kedves Mindenki!
Szeretném mindenkinek megköszönni az emlékezetes szombat estét. Nem hagyhatjuk köszönet nélkül
vendéglátóinkat Doinit és Heidit, akik finom étellel vártak minket, takarítottak a vendégek érkezése
és távozása után, gyertyákat gyújtottak, és megtanítottak mindenkit az Uno kártyajáték fortélyaira.
Mindig nagyszerű dolog időt tölteni Isten királyságának tagjaival, és várom már az újabb találkozót.
Áron
Kedves Szervezők,
A mi ebédünk nagyon jól sikerült, legalábbis a visszajelzések alapján. Senki nem lett rosszul a kajától :o), egyedül én, de csak az izgalom miatt :o).
Azt hiszem, nagyon jól sikerült a beosztás, barátságok is köttettek (remélem).
Hajrá, legyen több ilyen alkalom!
Üdv,
Judit
S Z A B A D S Z O M B A T
Szabadszombat programunk a Nyolcan egy asztalnál szervezőinek ötleteként valósult meg. Ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy új ismeretségeket köthess a gyülekezetbe járókkal, de most nem egy vacsora, hanem élvezetes nyári szabadidős programok keretében.
Beszámolók az eddigi Szabaszombat alkalmakról:
2011. 06. 25.
túra
hajókázás
8-an egy hajóban :)))
A júniusi Szabadszombaton, reggel, 8-an találkoztunk a Vigadó téri kikötőben. Izgalmas volt a várakozás, hogy vajon ki lesz ott . Milyen sokan járnak ebbe a gyülekezetbe, - vasárnaponként elmegyünk egymás mellett, pedig a Szabadszombaton kiderült, mennyit tudunk együtt nevetni :)
Csodaszép volt a hajóút Visegrádra, de a legjobban a sok nevetést, és a mély beszélgetéseket élvezetem, melyek nagyon hirtelen váltakoztak.
Sírtam a meghatottságtól és a nevetéstől. Ismét megtapasztaltam, hogy egy Lélek van bennünk, és milyen különbözően hasonlítunk :) Jó érzés volt nem elveszetten a világban lenni, hanem közösségben.
Az időjárás előrejelzés ellenére csodás időnk volt, és új testvéri kapcsolatok szövődtek.
Nagyon szép a földi hazánk! Piknikeztünk, túráztunk és jó juhokhoz illően, az első kanyarnál eltévedtünk, de Pásztorunk útba igazított :)
Találkoztunk egy lengyel katolikus csoporttal, jót beszélgettünk velük is. Fújtunk szappanbuborékot (az is nagyon tetszett nekem :))) )
Elmeséltük egymásnak a megtérési történetünket. Csodálatos volt hallani, hogy milyen sokféleképpen tud szólni az Úr! Olyan természetes volt az egész, tele örömmel.
Estére jól elfáradtunk. Nem is emlékszem, ezelőtt mikor estem 9-kor az ágyba aludni; azon az estén igen.
Köszönöm szépen a szervezőknek a szolgálatot, de elsősorban az Úrnak, hogy ilyen téren is gondoskodik, és ennyire megáldotta a Szabadszombatot és minket, a gyermekeit :)
Nagyon várom a következő ilyen alkalmat!
Bea
kerékpártúra
Csodálatos napot kaptunk ajándékba. Ajándékot leltünk egymásban ill. picit betekintve egymás életébe, Isten munkájában is, ezen felül a természeti szépségekben, a jóleső napsütésben, testmozgásban, fűben heverészésben és cukrászdában süteményezésben. Beszéltük, hogy máskor is megyünk, s váltottunk már azóta emileket egymással.
Eszter
gokartozás
A csapat Szabiék csapatával egyesülve a csömöri gokartfarm mellett döntött.Összesen nyolcan indultunk. 10perces bemelegítéssel kezdtünk, mivel többen nem ültek még ilyen masinában :)
Aztán jött egy 10 perces időmérő edzés és a 2x15 perces verseny, ahol a 2. verseny felállását az előző verseny eredményei szerint határoztuk meg. Természetesen úgy, hogy az utolsók előrekerültek a rajtnál.
Mindenki nagyon élvezte a részvétet a nagy meleg ellenére, de a nap végére még az idő is türhető lett.
A csapat tervezi az ismétlést is ősz környékén.
Köszönöm az egész csapat nevében, hogy létrejöhetett ez a kis délutáni program :)
Bence
2009. 05. 23.
Bowling
Láthatatlan kiállítás
Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. Először István – aki a szemével nem, de a szívével lát – bemutatta a mindennapokban használt segédeszközöket.Nagyon érdekes volt például az ujjak lemetszését megakadályozó hagymaszeletelő. Leginkább egy sűrű fésűhöz hasonlít.
Tojásfőzéshez is van segítség a vakok számára: egy speciális tartóedény, amiben a tojásokat a forró főzővízbe lehet behelyezni. Kipróbálhattuk a beszélő számítógépet, a vakírógépet, és több asztali játékot is.
A sakkfigurákat a tetejükön lévő helyes kis pöckökkel teszik megkülönböztethetővé, a táblán pedig süllyesztés illetve kiemelés jelöli a fehér vagy fekete kockákat.
A praktikus eszközök szemlélése után jött számunka a megmérettetés.
Teljesen elsötétített helyiségbe vezettek bennünket, ahol a kavicsos talajon álló kis házba kellett „betalálnunk”, természetesen a kertben sok kerti eszközt is fel kellett ismernünk tapintással. Aki legény volt a talpán, a sarlót és a fejszét is felismerte... a lányok inkább a ház belsejében jeleskedtek, az asztal, szék, konyhai felszerelések valahogy ismerősebbnek tűntek első tapintásra.
Kint halláspróba következett: madárcsicsergést és vízcsobogást követve ráleltünk egy ívelt fahídra, amin mindenki átjutott vizes élmény nélkül. Erdei faházhoz értünk, jellegzetes belső berendezési tárgyakkal. Kisebb ijedtséget okozott a falra szegezett állatszőrme, de mivel nem mozgott, összeszedtük magunkat és továbbmentünk. Nem gondoltunk, hogy még ennél is rázósabb élmény lesz a közlekedési szituáció. Kerékpárok, autók, közlekedési lámpa, járda korláttal, úttest, utcai zajok. Félelmetes volt mindezt a zajkavalkádot teljes sötétségben átélni. Ezután nyugalom szigetének tűnt a következő helyszín, egy bárhelyiség fotelokkal, bárszékekkel, asztalokkal és kiszolgáló pulttal. No meg persze egy profi pultossal – és változatlanul teljes sötétséggel.
Ilyen helyen leülni, rendelni és fizetni még látóként sem egyszerű dolog néha.
Mindez egy vak ember számára komoly nehézség – mint minden más élethelyzet.
Ennek a kiállításnak az a célja, hogy a látók átéljék legalább egy kis időre, milyen a legfontosabb érzékszervünk nélkül élni a világban.
Mégis inkább mást tanultunk meg Istvántól: a látható világ néha nagyon szép, néha nagyon csúnya. A vak ember világa viszont mindig szép. Mert amit ők látnak, a saját belsőjük szépségéből épül olyanná, amilyenné ők látni akarják. Az a békesség, megértés, szelíd szeretet, ami belőlük sugárzik, leginkább elgondolkodtató: melyik világ a fontosabb : a látható vagy a láthatatlan ?
Eredményes gondolkodást kíván a „láthatatlan csapat”
Balázs, Botond, Dorottya, Levente, Lilla, Valéria
Biciklitúra
Csodálatos tájon, többnyire aszfaltozott erdész úton (az autóktól sorompóval elzárt út) kerekeztünk. Néhány szakaszon az erdőben, a patak mellett szűk ösvényen haladtunk, illetve alig álló fahídakon araszoltunk át. Izgalmas volt! Majd egy elég hosszú emelkedőn kapaszkodtunk fel (nem szálltunk le!), de a táj látványa, no meg a lefele száguldás kárpótolta az erőfeszítést.
Gyakran megálltunk, találtunk két hideg vízű kutat, a Pap-réten kifeküdtünk a fűbe, és élveztük a napot, a friss levegőt és egymás társaságát. Az Istent dicsérő teremtéstől az evolúciós elméleten át a penészig és rothadásig mindent megbeszéltünk. :)
A kis csapat három lányból és két fiúból állt. Köszönjük Bori Eszternek a szervezést! Jöhet a következő túra!
Hajókirándulás
A hajókirándulásról készült képes powerpoint prezentációt erre a linkre kattintva töltheted le.
