beszámoló a gyermek túlélő táborról (július 25–29.)

- Este ismerkedős és csapatjátékok. (amit este  11-kor Tündének kellett berekesztenie mert különben még hajnalban is ott lettünk volna :) ágyba bújás esti mesével. Alvás kb 2-3 körül.

1 nap
- Ébresztő 1/2 8-kor. Reggeli, dicsőítés, csendes percek.
- Szemerkélő esőben útnak indulunk. Rövid túra a környékbeli dombokra (HEGYEKRE). Útközben eláll az eső, azonban meg kell küzdenünk a bokrok töviseivel. (A fű tiszta víz, amúgy meg a gyerekeknek a nyakukig ért, mint  a dzsungelben) Peti cipőjének a talpa felmondja a szolgálatot, és úgy dönt, hogy leválik a felső részről, miközben egy titokzatos geoládát próbálunk kincseivel együtt feltárni  (Kisebb pánik hogy most mi lesz) Ráhúzunk egy szemeteszacskót, amit azért vittünk magunkkal, hogy összegyűjtsük a természetben található szemetet. Később Mózesbe beleáll egy tövis, amit kisebb műtéttel kiveszünk, majd fertőtlenítjük.Egy vízfolyásnál a srácok békákkal ismerkedtek. Vanda elhagyja a telefonját valahol a fűben, ami csak akkor derül ki, mikor hazafelé beugrunk a falu fagyizójába, hogy megpihenjünk, mialatt Petinek veszünk egy új cipőt. Átázva, sárosan érünk haza. – vacsi, fürdés, esti mese, alvás, a lányok hajnalig szórakoztatják szobatársaikat :)
2. nap
- Ébresztő szokásosan. Reggeli, dicsőítés, csendes percek.
- Rohanás a buszhoz. Busszal Boldogkőváraljára, majd onnan gyalog fel a várba.
- Eső egyre jobban esik. A vezetőség kupaktanácsot tart, hogy mit tegyünk. Úgy döntünk, nem vágunk neki az erdőnek, hanem irány a legrövidebb úton haza. Igen ám, de busz csak 3 és fél óra múlva jön, addig mi legyen? Elindulunk. A falu végén úgy döntünk, hogy nem megyünk tovább, hanem stoppolni fogunk. Pont ahol ezt eldöntöttük, volt egy pihenő ahová épp befért mindenki. Tünde kiállt stoppolni, addig a többiek imádkoztak, míg Vanda csak a fényképezéssel törődött, mire nagy  nehezen eszébe jutott, hogy dicsőíteni kéne. A Jöhet bár a szél és a vihar c. részt a körülményekből fakadó átéléssel sikerül elénekelni... Egyszer csak aztán megállt egy autó. Tünde haza kocsiért, gyerekek tovább imádkoznak és dicsőítenek. Amikor visszaértem a kocsival, még egy személyautó megállt. Kiderült az egyik polgármester felesége volt, aki azonnal kért segítséget a másik település polgármesterétől, aki megszakítva ügyeit az önkormányzat kisbuszával hazaszállította a többi gyereket. Így jutottunk haza az esőben. Amit ehhez tudni kell, hogy a gyerekek pont ezt kérték. Egy autót nekem, még egy személyautót és egy kisbuszt maguknak. A csoda nem állt meg aznap, mert közben Vanda lehalkított, térerő nélküli telefonját egy esőben túrázó megtalálta a fűben és felhívta a mamáját, aki hívott minket és mi még aznap este elhoztuk, Vanda kezébe is került, aki nagyon boldog volt.
- Délután forró tea, forró fürdő, aztán párnacsata és vacsora, meg esti mese. 

3. nap
- Reggel még mindig esik. Úgy döntünk, hogy nem keltjük a gyerekeket, hadd aludjanak. A kirándulásról is lemondunk, mert mindenkinek a ruhája, cipője csupa víz. Helyette benti programot szervezünk. (Itt kezdődött nekünk, felnőtteknek csak igazán a túlélő tábor)
- Egyik terem kézműves terem meg elméleti játékok, a másik terem pedig a sporté. Úgyhogy reggel Karesz lenyomott egy reggeli tornát, amibe még ő is rendesen belefáradt. Majd reggeli, csendes percek, dicsőítés. Az kapja a legtöbb pontot, aki a legtöbb állomáson részt vesz. 10 állomást csináltunk.
- Ebéd kissé elcsúszott, mert a sütő nem igazán sütött,ennek ellenére rengeteg fontos dolog meglett aznap. Vanda és Tünde a cipőket és nadrágokat rátette a sütőre, meg a közelébe, hogy megszáradjon. Előkerült egy hajszárító is, ami kiválóan működött a  cipőkbe dugva is. Sütit is sütöttünk, cipő fent száradt, süti bent sült. :) . Finom volt.

4. nap
A reggel ködösen indult, majd megint egy kis eső követte, de mire leültünk reggelizni az első sugarak áttörtek a felhők mögül. Ezt nagy hurrával és Hallelujával ünnepeltük meg. Mire a túrára indultunk már melegen sütött a nap. Végre. 2 km után Amina lábát feltörte a gumicsizma, amibe elfelejtett zoknit húzni ezért Tünde visszafordult vele. Anna felajánlotta társaságát és ő is velem jött. A többiek elindultak az első hosszú túrára. Egy romos kastélynál a fiúk gallaykból kardokat gyártottak, amit a későbbiek során túrabotként használtak a sárban. Mi otthon kijavítottuk a rongálásokat, repedt ablakot, lejött vakolatot és kitakarítottuk a házat az iszonyú sár maradványaitól. A vacsorára is előkészültünk, hogy mire hazajött a csapat, volt mit enni. A többiek este 6 körülre érkeztek be két faluval arrébb Tállyára.  (A túra alatt kifogyott a vizük de szerencsére 2 forrás is útba esett. Továbbá megálltak több helyen is ásványokat, békákat, gyíkokat, lepkéket, ganajtúró és szarvasbogarakat gyűjteni.) Mivel nagyon elfáradtak ezért kocsival hoztam haza őket (Tállyáról) Otthon tábortűz, hússütés a parázson, éneklés evés kb 11-kor. Hajnali egy óra  előtt senki sem volt ágyban.

5. nap
Távozás napja. Fiúk könyörögtek, hogy maradjunk még egy napig. Sajnos nem lehetett. Összepakoltunk, reggeliztünk és értékeltünk. Rengeteg ajándékot osztottunk ki. Aztán rohanás az állomásra. Isten velünk volt, és nagyon megáldott minket. Mindnyájan megtapasztaltuk az Ő kegyelmét, az imáink meghallgatását. Nagyon jó hangulatban telt ez a pár nap, rengeteget nevettünk és nagyon jókat ettünk. Minden gyerkőc egy kincs volt. Nagyon drágák voltak. Minderről alább láthattok pár képet. Ha rákattintasz valamelyik képre, beindul a nagyobb képnézegető is.

Hála és dicsőség az Úrnak a táborért!!!!

Tünde, Vanda, Karina és Karesz (nem abc sorrendben)