Miért döntöttél úgy, hogy elhagyod a hazádat, és misszionárius leszel?
Tizenhat éves koromban, egy évvel megtérésem után elmentem egy koncertre, és láttam, ahogy a Szentlélek ereje munkálkodik egy emberen keresztül. Ekkor így imádkoztam: „Istenem, használj engem. Nem érdekel, hol, nem érdekel, hogyan, csak használj!"

Ekkor kezdte el Isten a szívemre helyezni a missziót. Az az ötletem támadt, hogy eljövök Európába. Először Oroszországba mentem, 1992-ben. Tehát a szívem Oroszországért égett.

Pásztorként mik a konkrét feladataid?
Ez egy különleges helyzet, mert nemcsak a budapesti gyülekezet pásztora vagyok, hanem a vajtai bibliaiskola igazgatója is, és emiatt meg kell osztanom az időmet a két feladat között. Hogy mit csinálok? Nagyon sok időt fordítok az imádságra. Tényleg! Valamint tanulmányozom Isten Igéjét. Keresem Isten hangját. Pásztorként a fő feladatom az, hogy elmondjam Isten üzenetét az embereknek. A budapesti szolgálócsoport csodálatos.

Nagyszerű presbiterek vannak, szuper szolgálók, csodálatos csapat – tehát mindezt nem nekem kell megcsinálnom. Isten engem arra hívott, hogy vezessek.

Van egy álmom, ami minden Golgota Gyülekezetre vonatkozik. Legyen sok! Minél több ember nőjjön fel, és alapítsanak új gyülekezeteket. Ezt szeretném látni. És ha ezt meg tudjuk csinálni Vajtáról kiindulva: klassz, ha Budapestről kiindulva, az is nagyszerű. Szeretném, ha növekedne a gyülekezet. Minőségben és mennyiségben is.

Az a terved, hogy mindig Magyarországon fogsz élni?
A lelki válasz az, hogy amit Isten akar. A gyakorlati válasz, hogy én nem akarok innen elmenni sehova, soha. A szívem itt van.

Tanulsz magyarul?
Igen, már sokat tudok, de tanulok, mert szeretnék még többet tudni. Szeretném megkapni a magyar állampolgárságot, remélem, jövőre meg is kapom. Szeretem ezt az országot, félig magyar vagyok. Hiszen életem harmadát itt éltem le. A gyermekeim itt nőttek fel.

Keresztény családból származol?
Gyerekkoromban a szüleim jártak templomba, de ez csak egy névleges keresztény gyülekezet volt. Nem igazán ismertük az Urat. Valójában én voltam az első a családomban, akinek üdvössége lett. Ma már a családom többsége megtért.

Mit szoktatok csinálni szabadidőtökben a családdal?
Nagyon szeretünk olvasni. A gyerekek rengeteget olvasnak. Ugyanakkor nagyon sokat vagyunk a szabadban, az erdőben, szeretünk biciklizni, építünk dolgokat, sokat játszunk kint.

Mi volt a legjobb élményed Jézussal?
Volt néhány. Amikor megtértem, az első évben erősen éreztem a jelenlétét az egész életemben, nagyon jó volt, hogy ott volt velem.

Aztán amikor megszületett az első gyermekem, akkor is nagyon éreztem, hogy ott van Isten. És azóta is, mindig, amikor újabb született, erősen érzem, hogy Isten velem van. Ugyanis szülőként az ember fél: jó szülő leszek? Az Úr azonban megjelenik, megvigasztal, hogy minden rendben lesz.

Mi lenne az az eredmény, amire az életed utolsó napján azt tudnád, mondani, hogy sikerült, elértem a célom?
Nagyon jó kérdés. Nem tudom. De hadd mondjam el bővebben, mit értek az alatt, hogy nem tudom.

Amikor annak idején megérkeztem Magyarországra, és gyülekezet alapítottunk Kaposváron, az volt a célom, hogy majd átadjam a vezetését egy magyarnak. Ez volt a fő célom. És sikerült. Akkor úgy gondoltam, hogy ez lenne a legnagyobb dolog. De aztán jött a vajtai bibliaiskola, most pedig a budapesti gyülekezet, és mindig, amikor azt gondoltam, hogy ez lesz a legnagyobb dolog, Isten adott valami még nagyobbat. És hogy hol lesz ennek vége? Már nem tudok válaszolni. Isten „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk" (Efézus 3:20).

Mindig, amikor azt gondoltam, hogy ez már a csúcs, ő adott valami még nagyobbat. Ami az életemet illeti, hűséges szeretnék lenni. Szeretném megharcolni a nemes harcot, és elvégezni a futásom. De már el sem tudom képzelni, hogy milyen nagy dolgokat fog adni Isten. Már nem szorítom őt korlátok közé. Soha még csak nem is álmodtam, hogy Isten ilyen nagy dolgokat fog tenni.

(részlet a Mentés Másként Magazin 3. számából)